Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám

Majdnem minden ötödikforint- Szociális ügyekről beszél Koromzay Annamária tanácsnok ­Sokból adni nem nehéz (igaz, hogy abból általában nem is adnak, vagy ha igen, nagyon nem szívesen). De a kevésből úgy osztani, hogy lehetőleg minden rászo­rulónak jusson - az már határos a művészettel. Az eddigiekből már sokan következtetnek arra, hogy - a szociális ügyekről van szó. S valóban: nem csalód­nak. Szerencsére azok sem, akiket a legközelebbről érintenek ezek az „ügyek".- Tavaly nagyon sok pénzt fizettünk ki szociá­lis segélyre - kezdi látszólag szerteágazó beszél­getésünket Koromzay Annamária, az Erzsébetváro­si Önkormányzat szociális-, lakás- és egészségügyi tanácsnoka. - Az a nagyon sok azonban az egyes segélyezettek számára kevésnek látszott. Ezen a módszeren az idén változtattunk.- Hogyan?- Most törvény adta lehetőség van arra, hogy természetben juttassunk a rászorulóknak segélyt. Ez a gyakorlatban ügy fest, hogy például közvetle­nül átutaljuk a lakbér, a víz- vagy a villanyszámla egy részét a díjbeszedőnek. így sokkal igazságos­abb, hiszen tudjuk, hogy van kisnyugdíjas, aki talán megkoplalta, de mindenképpen tisztessége­sen kifizette a közüzemi számlákat, viszont van­nak családok, ahol másra fordították a keresetet, a segélyt, azért nem jutott lakbérre, meg a többi rezsire.- Ahogy mostanában szokták kérdezni: mennyi az annyi?- Az önkormányzat teljes költségvetésének majdnem minden ötödik forintja szociális célokra megy, összegszerűen ez 240 millió forint. Ami pedig az egyes segélyezetteknek jutó pénzt illeti: jelenleg 9000 forint, de ha a képviselőtestület elfo­gadja javaslatunkat, felmegy 9700-ra is egyedül­állóknál, ahol pedig egyedül tartja el egy szülő egy gyermekét, 16.000 forint segélyt adunk - ter­mészetesen akkor, ha a körülmények indokolják.- Közismert és szomorú tény, hogy az Erzsé­betvárosban nagyon sok a rászoruló, talán több, mint sok más kerületben. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben azok, akiknek a rendelkezésre álló összeget el kell oszta­niuk.- Csak két adat: a kerület lakosságának 44 százaléka tartozik a nyugdíjas korosztályba, s bár természetesen ez nem jelenti azt, hogy vala­mennyien segélyre szorulnak, de sokan vannak közülük, akiknek így kell pótolni a csekélyke nyugdijat. Ugyancsak magas a munkanélküliek aránya, jelenleg regisztrált munkanélküli a kerület lakosságának 9 százaléka, ennél azonban jóval ma­gasabb a nem regisztráltaké. Akiknek a mun­kanélküli segélye lejárt, ugyancsak a szociális alap­ból kapnak támogatást. A szociális törvény meg­szabta a temetkezési segély alsó határát: a temet­kezési költségnek 10 százalékában. Jelenleg a le­golcsóbb temetés 22.000 forintba kerül, gondolko­dunk, hogy ezt a 2200 Ft-ot meg tudjuk emelni.- Az eddig elmondottakba kiderül, hogy igen sokfelé kell osztani azt a 240 milliót. Bizonyára állítottak fel valamilyen sorrendet.- Második számú programunk: legyen meg­oldva az iskolai étkeztetés. Az első: a lakhatási tá­mogatás. Gondolkozunk azon, hogy hogyan adha­tunk beiskolázási segélyt, hiszen ma nagyon sok­ba kerül a családoknak egy-egy gyerek iskolába indítása. Ha marad pénzünk a többi sürgős és élet­bevágóan fontos segély kifizetése után, szeretnénk adni ehhez pénzbeli segítséget. De vannak olyan kötelezettségeink is, hogy tartósan beteg gyerek otthon maradó szülőjének ápolási dijat, három, vagy annál több gyereket nevelő "hivatásos anyáknak" a gyes lejárta után, a gyerek 8 éves koráig anyasági segélyt adunk.- A tartósan munka nélkül maradó felnőtt, munka­képes emberek azonban köztudomás szerint csak végső esetben veszik igénybe a segélyt, inkább dolgozni szeret­nének. Tud-e segíteni ebben az önkormányzat, illetve szociális bizottsága és tanácsnoka?- Ez talán az egyik legnehezebb probléma, de mi megpróbáljuk kezelni a munkanélküliséget. A Kamilla Kft.-nél 70 embert helyeztünk el, a létszám egyik fele szakmunkás - villany-, víz­vezeték szerelő, festő, burkoló stb. -, a többi szak­képzetlen. Munkájuk is szociális célokat szolgál: idős emberek lakásait hozzák rendbe. Az anyag- költséget az önkormányzat fedezi, a munkadíj 30 százalékát szintén. A másik 70 százalék a Munka­ügyi Központ kasszájából megy. Júliusban már egy éve lesz, hogy ez az akdó elindult, s azóta is teljes a siker. Tizen kezdettől ott dolgoznak, s külön ki kell emelni, hogy többségük cigányember. Igyekszünk minél több szakképzetlen ember kezébe szakmát adni, hiszen azzal könnyebb elhe­lyezkedni. Ezért vásároltunk számítógépet, to­vábbá varrógépet, amelyet iskolában helyeztünk el, azzal a feltétellel, hogy használatra átadják a gé­peket a felnőttképzéshez. Sikeres akciónk volt az óvodai dadusok szakmunkássá képzése, amit ugyancsak a Szociális Bizottság fizetett. Igen szép eredményt értek el, nemcsak hogy egyetlen bu­kás sem volt, de sokan végeztek kitűnő minő­sítéssel.- Ilyen nehéz időkben ennyi mindent elérni - bi­zony, nem csekélység. Igazán nem tekinthető szerény­telenségnek, ha mond valamit az eredmények szer­vezőjéről, az Önkormányzat Szociális Bizottságáról.- Tényleg túlzás nélkül: nagyon jó a Szociális Bizottság összetétele, elejétől, a megválasztástól kezdve változatlan, együtt dolgoznak, ismerik egymás véleményét, szinte a gondolatát is kitalálja egyik a másiknak. Hozzá tartozik, hogy a bizottság tagjai nagyjából egyforma képességű és érdek­lődésű emberek. Sokat tett a bizottság az elmúlt közel három év alatt.- Felsorolna néhány szemmel látható eredményt?- Van már kábítószer és szenvedélybetegségek ellen küzdők klubja, a Sziget Klub, a Péterffy Sándor utcai könyvtár mellett. Ugyanitt működik délelőttönként az ifjúsági iroda, amelynek mun­katársai a fiataloknak igyekeznek segíteni lakás- és munkahely-gondjaik megoldásában. Minden is­kolában működik gyermekvédelmi felelős, az is­kolától függetlenül, ők az iskolásgyerekek család­jainak problémáin is próbálnak segíteni. Elsősor­ban a többszörösen veszélyeztetett gyerekeket pártfogolják, tehát például azokat, akiknél csonka a család, vagy a szülők alkoholisták, tehát sok­szorosan nehéz az iskolásgyerekek helyzete. S a végére hagytam az ERFO vállalatot, az erzsé­betvárosi szociális foglalkoztatót, amely 800 rokkantnak ad munkalehetőséget. Ugyanott működik az értelmi fogyatékosok napközi ottho­na, amit ugyancsak az önkormányzat támogat. Ez modern papíripari vállalat - és most tartunk tőle, hogy az AVU privatizálja, és ennek vissza­vonását a kormánnyal szemben nem tudjuk elér­ni. Ami egymagában ugyan helyes, de előre vetí­ti árnyékát a gond: mi lesz a rokkantakkal, hiszen a leendő gyártulajdonos bizonyára jobb mun­kaerőket akar majd alkalmazni. (Interjún kívül csupán annyit: bírálni lehet és könnyű. De a Szociális Bizottság és a működését a hivatali apparátussal összehangolni hivatott tanácsnok - mint a fentiek bizonyítják - három év alatt jelesre vizsgázott szociális érzésből.)-nyi 1993/3. SZÁM ERZSÉBETVÁROS 5

Next

/
Thumbnails
Contents