Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám
ERZSÉBETVÁROS I. ÉVFOLYAM AZ ÖNKORMÁNYZAT LAPJA 1993/3. SZÁM Islington-Sztavrupolisz-Erzsébetváros Pályázatokról (és egyebekről) nyilatkozik Tölgyesi Miklós alpolgármester Ha jól meggondoljuk, London nincs is olyan messze. Két óra alatt repülőgépen elérhető. Telefonon, faxon annál is hamarabb. Az ma már közhely, hogy a világ zsugorodik, mint ahogyan az is, hogy a rendszerváltás óta egyre közelebb kerülünk Nyugat-Európához (bár ez utóbbit sokan - és nem is minden ok nélkül - fenntartással fogadják). No, de miért is fontos az erzsébetvárosiaknak, hogy milyen messze esik Nagy- Britannia fővárosa. Igaz, nemrégiben itt üdvözölhettük ama „közeli" ország uralkodóját, ez azonban egymagában aligha indokolná a fentieket. S amikor az erzsébetvárosi polgár a maga ósdi, kis lakásában azon bosszankodik, hogy - például - évtizedekig sem jut telefonhoz, vagy hogy milyen elmaradott a közműhálózat, hepehupás a járda (és így tovább), kétséges, hogy éppen az angol világvárosra gondolna. Nem így Tölgyesi Miklós alpolgármester, akinek éppen emiatt jut eszébe sokszor London.- Mi köze van tulajdonképpen Erzsébet- városnak Londonhoz? - kérdezem tőle, végiggondolva az eddig leírtakat.- Éppen az, hogy tanuljunk tőlük - hangsúlyozza kerületünk fiatal alpolgármestere. - Mert adódna a megszokott fogalom, hogy „testvérkerület", de ezt bizony csak idézőjelben lehet leírni. Még akkor is, ha vannak kapcsolatainkban erre emlékeztető vonások, mint például az, hogy Erzsébetváros és a londoni Islington kerület képviselői és szakemberei kölcsönösen ellátogatnak egymáshoz.- Hogyan kezdődött?- Két éve, tehát 1991-ben kötöttünk együttműködési megállapodást Islington kerülettel, akkor határoztuk el ezeket a kölcsönös látogatásokat. Tavaly közös pályázatot adtunk be a brit kormány knowhow alapjára. Ezt elfogadták, megkaptuk a vele járó 20 ezer fontot (magyar pénzben - 1993 május közepén érvényes árfolyamon számítva - 2 millió 760 ezer forint). Ebből az összegből tudjuk fedezni kölcsönös látogatások, tanulmányutak költségeit.- És mi a cél, vagy ha úgy tetszik: a tanulmányutak témája?- Az ő kifejezésükkel: a tanácsi munka decentralizálását tanulmányozzák ők itt, mi Londonban. Angliában ugyanis - ahol köztudottan évszázadok óta nem volt rendszerváltás - a helyi önkormányzatokat tanácsnak (council) hívják. Elsőként ők jöttek. Most, a közelmúltban járt nálunk Islington négytagú küldöttsége: Derek Sawyer polgármester, Margaret Hodge, az előző polgármester, Tony Swash, az islingtoni tanácsnál az európai ügyek menedzsere és Kevin Thompson, aki ugyanott a szociális ügyekkel foglalkozik. A két polgármester látogatása (folytatás az 3. oldalon) LEGYEN A BOLTOSOKÉ! ‘Még egyszer az utcai árusításról Ami igaz, az igaz -, az utcai árusok siserehadáról nagyon jól el lehet tréfálkozni. Azt tettem magam is legutóbb, megírván, hogy náluk mindent lehet kapni (kihagyva azt az ősrégi poént, miszerint úgy, mint némely lumpen-lakodalomban, ahol a legkisebb bogártól a legnagyobb betegségig lehetett mindent „bevásárolni"). Ha még „divat" volna, most önkritikát gyakorolnék: bizony, nem vicc az, amit az utcai árusok véghezvisznek Budapesten és - igazán nem vagyunk rá büszkék - azon belül különösen az Erzsébetvárosban. Szinte hallom az 1. számú ellenérvet: „Valamiből meg kell élni!" No persze, senkitől nem lehet elvitatni a mindennapi kenyérhez való jogát. Ámde utcai árusaink túlnyomó többségénél messze nem erről van szó! Köztudott tény, hogy a sokszorosát keresik meg egy nap alatt annak, amennyit - a szokásos meghatározást használva - a bérből és fizetésből élők egy hónapban. Irigykedünk? Nem! Csak vitatjuk annak a kereseti egyenlőtlenségnek a létjogosultságát, aminek az utcai árusítás - sajnos csak egyik - megnyilvánulása. De nem is ez a fő érv velük szemben. Mindenekelőtt az, hogy ahol az utcai árusok állnak vagy/és mozognak, ott semmiféle hiányt nem pótolnak. Közérthetőbben: jobban el lehetne viselni az utcai árusítást ott, ahol semmilyen bolt, áruház stb. nincs a közelben (a mi szerencsénkre és az említettek pechére ilyen hely a fővárosban elég kevés akad már). De - és most már valóban félre kell tennünk minden humort, sőt, az álhumanizmust és álliberális szemethunyást is - az árkádok alatti standok, meg a többiek mögött, a szó legszorosabb értelmében karnyújtásnyira vannak a nyílt árusítású üzletek. Szerényen vagy akár fényűzően berendezett boltok - tulajdonosa válogatja, ki hogyan csábítgatja (folytatás az 6. oldalon)
