Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám
A PÁRBESZÉDNEK HIRDETETT ÖSSZEJÖVETEL SZÓCSATÁVÁ FAJULT Szóba kéne állnunk! Ez esetben nem nekünk, az úgynevezett „magánembereknek", hanem az állampolgárok elviselhető életéért felelős kormányzatnak és a - egyesek szerint talán nem hivatalos? - civil szerveződéseknek! Mert valljuk be: tagadhatatlanul úgy érezzük, mintha e két dolog párhuzamos lenne egymással, és tudjuk: a párhuzamosok csak á végtelenben találkoznak! A Társadalmi Kamara harminchat tagszervezete évek óta hangoztatja: a mind kegyetlenebbül szorító gondok megoldását csakis társadalmi párbeszéddel lehetne megkísérelni, de legalábbis lépéseket tehetnénk a lehetséges megoldások irányába. Ezért hívta össze a Kamara április 16-ára a főváros huszonkét kerületének polgármestereit, illetve azokat, akik a lakossági érdekeket hivatalból kötelesek (lennének) képviselni, valamint a Bérlakásukat Megvásárlók Országos Szövetsége, a Jogvédő Liga vezetőit és a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének képviselőjét. Sajnos már az első percekben kiderült: párbeszédről aligha lehet szó, a meghívott önkormányzati vezetők közül ugyanis mindössze ketten: a VI. és a VIII. kerület polgármestere tisztelte meg jelenlétével a fórumot, Zugló polgármester-asszonyát pedig a sajtóreferens képviselte. Az országgyűlési képviselők sem mutattak túl nagy érdeklődést az állampolgárok Civil szerveződései iránt: egyetlen honatya jött el: az SZDSZ-es dr. Török Ferenc. Ilyen előzmények után bizonyára senkit nem ért váratlanul, hogy ez a párbeszédnek hirdetett összejövetel puszta szócsatává fajult, hiszen nem ült a teremben senki, aki a BÉMOSZ gondjaira megoldást javasolhatott volna, inkább „elbeszéltek egymás mellett" a felszólalók, ahelyett, hogy érveket állítottak volna szembe érvekkel. Kiss Gyula miniszter ígéretet tett a Társadalmi Kamarának és a Jogvédő Ligának arra: a kormány bármikor hajlandó a civil szerveződésekkel tárgyalni. A jóindulatot aligha lehet kétségbe vonni, de egyfajta közömbösség kísértett már az előjelekben is. Legalább egy-egy lemondó levél, vagy telefon tudathatta volna a meghívókkal: fontos dolgok akadályozzák az illetékesnek tartott hölgyeket és urakat a részvételben! így aztán hiába bizonygatták a különféle civil szerveA Társadalmi Kamara harminchat tagszervezete évek óta hangoztatja:a mind kegyetlenebbül szorító gondok megoldását csak társadalmi párbeszéddel lehetne megkísérelni, de legalább lépéseket tehetnénk a lehetséges megoldások irányába. zetek képviselői, hogy szívesen ülnének le párbeszéd céljából azokkal, akiknek valóban hatalmuk és lehetőségük van például a Bérlakásukat Megvásárlók Országos Szövetségének gondjain segíteni, a felvetődő problémákat megoldani, vagy az akadályok leküzdésének módját ismertetni. Kétségtelen - hangzott el a vidéki szerveződéseknek egyszerűbb a helyzetük a mindennapi közelség miatt, viszont a fővárosban több alkalmat lehetne találni a párbeszédre. A Társadalmi Kamara vezetői úgy vélik: itt az ideje, hogy a kormány és az önkormányzatok is levegyék végre magukról a „T" betűt, hiszen három esztendőnek elegendőnek kell lennie az okulásra, ideje van végre a felelősség vállalásának. Végezetül az általánosításokon túllépve, ideje szétnézni szűkebb pátriánkban. A VII. kerület - tagadjuk vagy bevalljuk, mindenképpen tény - tele van megoldatlan társadalmi és anyagi feszültségekkel. Éppen eléggé neuralgikus téma Erzsébetvárosban is a párbeszéd meghívójában szereplő fő kérdés: a bérlakások megvásárlása körüli anomáliák. A Körút és az attól a Duna felé terjedő területrész sok-sok problémát okoz. Itt nincsenek viszonylag problémamentes lakótelepek, vannak viszont műemlékek, vagy műemlék jellegű épületek, s az azokban levő lakásokról még sok vita lesz, elidegenítésük pedig rengeteg kérdést vethet fel. Mire számíthatnak a lakóházak földszintjén működő, különféle bolthelyiségekkel kapcsolatban, mi történjék a megvehető házfelügyelői lakásokkal, kik újítsák fel például az olyan értékeket, mint a New York palota, vagy a Károly körút és a Dohány utca közti átjáróház, amelynek földszintjén Budapest egyik legszebb mozija, a Broadway - a volt Filmmúzeum (ki tudja, miért kellett megváltoztatni a nevét?) - fogadja a közönséget? Nagyon igaza volt a fórumon részt vevő Desics Istvánnak (a Magyar Adófizetők Országos Szövetsége elnökének), amikor azt mondta: el kell végre érnünk, hogy a magyarok alattvalóból igazi állampolgárrá váljanak. De vajon elég-e ehhez, ha csak civil kurázsi próbálja megvalósítani, s azok, akiket erre a célra választottunk,pem tekintenek partnernek bennünket?! Fried Alice 1993/2. SZÁM ERZSÉBETVÁROS 3
