Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám
ERZSÉBETVÁROS I. ÉVFOLYAM AZ ÖNKORMÁNYZAT LAPJA 1993/2. SZÁM Hat pont a Madách sétányról- Beszélgetés Balogh Imre bizottsági elnökkel Ős-erzsébetvárosiak a tanúim, hogy a Madách sétányról emberemlékezet óta (vagy még annál is régebben) mindig volt szó. Mondhatni: túl sok szó esett róla különböző időszakokban, nevezték a kerület vezetőségét akár elöljáróságnak, akár tanácsnak. Nem teszem hozzá, hogy önkormányzatnak, mert az - végre! - cselekszik is, nem csak beszél, mint az alábbiakból kitűnik. Mitől világváros Budapest? Hamis pénz és géppisztoly Rossznyelvek szerint az az árucikk, ami nem kapható a pesti utcán - az nem is létezik. Vásároltak ott már (állítólag) hamis százdollárostól a jól működő géppisztolyig mindent, éppen csak malomkövet és használt koporsót nem. (Bár ami késik, nem múlik, kerülhetnek még ilyesmik is a buzgó utcai árusok „standjaira".) Az ám, de milyenek is ezek a „standok"? Muszáj idézőjelbe tenni, mert némelyiket csak a nagyon nagy jóindulat nevezheti annak. Akad árus, aki valamiféle kiselejtezett konyhaasztalon teríti ki portékáit, meg olyan is, aki csak úgy, kézből-vállról árusít. Igaz, hogy ez utóbbinak van egy óriási előnye: ha rendőr (vagy legalábbis annak látszó személy) tűnik fel a láthatáron, gyorsan tovább lehet állni, egyetlen mozdulattal láthatatlanná téve (ki tudja, hová?) a „boltot". Nemritkán az ilyen árus méltatlankodik: folyton a piac szabadságáról beszélnek, meg írnak az újságok, nekik mégsem szabad árusítani?! Hát menynyivel különb az a másik, aki a (mi tagadás, sokszor vevők híján üres) boltja ajtajában álldogál és várja, sőt, olykor be is hívja a vásárlókat? folytatása az 5. oldalon Hogy bizottság alakult a Madách sétány megvalósítására, abban még tulajdonképpen nincs semmi különös. Abban már inkább, hogy ennek a bizottságnak mindössze négy tagja van, s ez egymagában bíztató jel arra nézve, hogy - itt tényleg munka folyik.- Nagy létszámú bizottsággal csak tárgyalni lehet - mondja Balogh Imre, az Önkormányzat ifjú képviselője és az említett bizottság elnöke, civil foglalkozására nézve közlekedési mérnök -, így viszont már készül a megvalósíthatósági terv, pontosabban az ütemezés, hogy az érintett területen mikor melyik házat kell lebontani, s ebből adódik a még sürgősebb feladat: az ott lakóknak megfelelő lakás szerzése. E szavakkal átadja a VII. kerületnek a Károly körút - Király utca - Erzsébet körút - Dob utca által határolt részének Átnézeti helyszínrajzát (amely ugyanitt látható). Nem csekélység: 510 lakásról van szó! Ennyiből kell elköltöztetni a jelenlegi lakókat, mégpedig olyan lakásokba, hogy „ne érhesse szó a ház elejét". Ez a - szaknyelven - lakáspótlás, no meg a leendő Madách sétányon és környékén a közművek - víz, csatorna, villany, gáz, telefon, közlekedés - megfelelő fejlesztése, elhelyezése stb. jókora pénzbe kerül. Előzetes számítások szerint úgy tízmilliárd forintba. Természetes, hogy ezt hallván a kíváncsi újságíró (némi tisztelettel vegyes csodálkozással a hangjában) megkérdi:- Van ennyi pénze az erzsébetvárosi önkormányzatnak?- Pénzünk, az nincs - válaszol röviden, de igazán velősen a Madách sétány bizottság elnöke. - Viszont van az ön- kormányzatnak ingatlanvagyona és terve, amivel ide tudjuk vonzani a tőkét. Mindezekből lesz a bevétel, ami-
