Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-22 / 10. szám
I. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM AZ ONKORMANYZAT LAPJA 1993. XI. 22 Privatizáció a gyakorlatban Üzletek, műhelyek, jelentős kedvezménnyel! Zsörtölődő Tudom, hogy vannak ennél nagyobb bajok, gondok, mégsem tudok szó nélkül elmenni az alábbi eset mellett. Azazhogy - tulajdonképpen a szó szoros értelmében nem tudtam elmenni... Úgy történt, hogy - bizonyára - lomtalanítás volt november első napjaiban Erzsébetváros egyes részein, közelebbről az Erzsébet körút-Wesselényi utca környékén, s ez önmagában üdvös dolog. Az viszont már kevésbé, hogy - például az említett körútnak húszas házaiból, a páros oldalon, nemes egyszerűséggel az utcára öntötték mindazt, amit a lakásokban fölöslegesnek, vagy éppen útban levőnek találtak. Közben leesett az a ritkán áldott novemberi eső, s hogy a járókelők öröme teljes legyen, némely ifjú autótulajdonos úgy látta jónak, hogy a járdán hagyja gépkocsiját, amíg ő a közeli moziban (amelyről még lesz szó) a filmben gyönyörködik. Mindebből pedig az lett, hogy a körúton sétálók vagy dolguk után igyekvők - különösen úgy délután 5 után, amikor már őszidőn leszáll az est (de legalábbis a sötétség)-, fel-felbuktak, elcsúsztak, jobb esetben egymásba kapaszkodva jutottak át az alkalmi szemétlerakódon. Ha elfértek egyáltalán a kocsiktól. Néhány külföldi is járt arra, mivelhogy manapság már nem olyan ritkaság idegennyelvű beszédet hallani Budapest központjában. Ahhoz pedig még nyelvvizsga sem kell, hogy meghallja az ember, amint „Schweinerei"-t mondanak, no meg némely, hamar „népszerűvé" lett angol kifejezést használnak némelyek. A szemeteiők nagyobb „dicsőségére", ám ezeket a babérokat nem ők aratták le, hanem a gyanútlan pesti polgár, aki éppen arra járt. Bizonyára - s itt jön a mozi - abból indultak ki a szemétlerakók és az autójukat a járdán pihentetők, hogy az éppen futó film címe: Sose halunk meg! Hát, ha így van - kíséreljük meg a fenti akadályokkal — gondolták, nem éppen jóhiszeműen. Aki viszont kissé pesszimistább, az a moziplakáton a „következő műsor" címét is észrevette. Mert az így szólt: „A holnap érdeklődés hiányában elmarad." Már akinek nincs szerencséje a körúti „akadályversenyben".-yieKardos Péter képviselőtől, a VII. kerületi Önkormányzat Gazdasági Bizottságának elnökétől érdeklődtünk, miként alakul a gyakorlatban a nem lakás céljára szolgáló, elidegenítésre kijelölt Ingatlanrészek eladása. Ezek a műhelyek, üzletek, garázsok azokban a házakban találhatók, amelyek a Madách sétány kialakításával nem érintettek, illetve nem a főútvonalakon fekszenek. Nagyságrendileg az ötezer körüli nem lakás céljára szolgáló helyiségállományhoz viszonyítva, a Jelenleg megvásárolható Ilyen helyiségek az összesnek egyötödét teszik ki, ezres számról lehet szó. Pontos adat azért nem áll még az önkormányzat rendelkezésére, mert a felmérések jelenleg is tartanak. A felmérések módjában ugyanis lényeges változásokat vezettek be a gazdasági bizottság 1993. október 26-1 ülését követően. (Innen érdemes az érintetteknek figyelni!) Az önkormányzatnak egyetlen biztos bevételi forrása az üzlet- és a műhelybérek voltak. Annak érdekében, hogy ez a helyzet ne hozza lényegesen kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe az önkormányzatot, a jelenlegi privatizációval nem érintett, nem lakás céljára szolgáló helyiségeket az önkormányzati törzsvagyonhoz sorolták, így azokra az új la: kástörvény hatálya nem fog vonatkozni. Ezzel elkerülhető, hogy amennyiben egyáltalán értékesítik azokat, reális összegeket lehessen kérni értük. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, mit ér egy körúti butik, « ha egymás között adják-vesztk a vállalkozók. Akkor vajon nem jogos-e az önkormányzat álláspontja, hogy ne a valós forgalmi érték töredékéért kelljen odaadni? Azelőtt egy-egy állami feladat leadásával a mellérendelt pénzügyi forrást is leadta a kormányzat. Jelenleg egyre szaporodik az állam részéről az önkormányzatokra ruházott ellátandó (Folytatás a 4. oldalon) A TARTALOMBÓL AJÁNLJUK: Lakásfenntartási támogatás 2. oldal Társasházak alapítása, működtetése 8-9. oldal Felaprított négyzetméterek 9-10. oldal
