Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-18 / 8. szám
Az elmúlt két hétben a kerületben 40 gépkocsifeltörés és 41 betöréses lopást hajtottak végre. A korábban márbüntetettelőéletűH. Géza és társai az utóbbi időben egyre vastagabb pénztárcával rótták a kerület utcáit, s költötték legális munkahely nélkül keresett pénzüket. Mert hogy ők a pénzt az átlagpolgártól eltérően nemcsak „keresték", de meg is találták! Először műszaki cikkek, ruhaneműk, dohány és italáruk formájában, majd értékesítve portékáika t valódi bankók kerültek farzsebükbe. A mértéktelen pénzköltés hívta fel rájuk a rendőrség figyelmét, és mint Horváth Dénes alezredes, a bűnügyi osztályvezetője elmondta; „kidolgoztunk egy tervet az elfogásukra, őrizetbe vételükre és egy akció keretében ezt realizáltuk". Szóval lecsaptak a csapatra, s így a faltörők ma már a kerület fogdájának vendégszeretetét élvezik. Eddig 27rendbeli betöréses lopást ismertek be, s még nem értek viszaemlékezésük végére. A január óta már jól összeszokott kis csapat kedvenc módszere a falbontás volt. Többnyire a pincehelyiségeken keresztül bontották ki a falat, és bújtak be a résen a kiszemelt üzletbe. Ezt követte a kiadogatás. Voltahonnan 60 zakót és 40 férfi kabátot vittek el az egyéb apróságokon kívül. Ez esetben a kár elérte az 500 ezer forintot. Persze volt olyan kft., amely olcsóbban úszta meg a baráti társaság éjszakai látogatását. A rendőrség igyekszik felgöngyölíteni a történteket, de sehogyan sem érti a lakosság passzivitását. Mert bejelentés sehonnan sem érkezett, az pedig elképzelhetetlen, hogy a zajjal járó falbontás, az esetenként tetemes mennyiségűáru-például 20hűtőtáska, vagy egyéb műszaki cikkek- kocsiba rakodása, udvaron keresztül történő kipakolása nem tűnt fel soha, senkinek... Október első vasárnapján két debreceni lány áruvá vált a fővárosban. A már hét- köznapinakszámítóesetabban tértel a „megszokottól", hogy mellőzött minden fajta önkéntességet. A lányok - a fiatalkorú, még tanuló C. és barátnője, a munkanélküli I. - két korábbi diszkós-ismerősük meghívására szórakozni indultak Debrecenbe. A várost elhagyva a fiúk a kocsival Budapest felé vették az irányt, és ígéretükkel szöges ellentétben a fővárosi diszkó helyett egy leánykereskedőhöz vitték partnemőiket. A vevő megmustrálta az árut, pénzt adott át a „szállítóknak", majd „sok pénzt adtam értetek, és még sokat is költők majd rátok, de holnap már dolgoztok" megjegyzés kíséretében egy „fogdmegjére" bízta őket. Egy VII. kerületi félkomfortos lakásba vitte az úgymond „piacra dobandó friss húsokat". Az eset végülis happy-end-del végződött, hála a félkomfortos lakásnak. Az egyik leányzó gyomorpanaszra hivatkozva kereste a mosdót, amely alkalmatosság a folyosó végén volt fellelhető. A férfi az első esetben kikísérte. Megtette ezt másodjára is, de harmadszor már nem fűlött a foga a gardedám szerephez. Vesztére. A lányok addig-addig jártak a folyosó végére, míg sikerült egyszerre kilógniuk és bezárták fogvatartójukat. Első útjuk a rendőrségre vezetett.-óRendnek kell lenni! Ezt az elvet ma már senki sem vonja kétségbe, így gondolkoztak azok a honatyák is akik úgy vélték, a közutakon is rendet kell teremteni. Sokirányú tevékenységük közül „első menetben" a tilosban parkoló gépjárművek ügyét emelték ki. Mivel eza gyűjtögető munka jól jövedelmez, meg is jelentek az utakon szinte példátlan mennyiségben az úgynevezett „lopós autók". Bár az autósok nem nézték jó szemmel, lelkűk mélyén mégiscsak egyetértettek azzal, hogy a szabályokat be kell tartani. Eddig nem is lenne baj! Az utóbbi időben valamicskét javult a közlekedési morál, a saját kárukon tanult autósok még egyszer nem állnak arra a helyre ahonnan már egyszer „ellopták" a járgányukat. A szállítós buliba több cég is bekapcsolódott, így verseny alakult ki, vajon kinek sikerül előbb elszállítani a vétkes járművet. De ezzel a szállítói túlkínálattal egyfajta morálváltás is bekövetkezett. Mert míg eleddig csak azok az autók kerültek az elszállítás szomorú sorsára, amelyek valóban kirívóan, a forgalmat akadályozva álldogáltak a közutakon, ma már a legenyhébb parkolási „szépséghiba" miatt is ugrik a kocsi és az ötezer forint. A parkolóhelyek száma inkább :;-.ökken mint stagnál, az autók száma meg folyamatosan nő és ezt az ellentétet egyelőre senki sem tudja feloldani. De az sem járja, hogy fuvar híján csak a bevételre tudjanak koncentrálni a rend őrei és megbízottaik. S ezek a szállítók ma már rutinosan, ismerve az esetleg félreérthető vagy rosszul látható jelzéseket, számontartják a kritikus helyeket és alig néhány perc alatt eltüntetik a gyanútlanul parkoló autót. Mindezt mondom úgy, hogy magam is egyetértek azzal az elvvel, hogy a forgalmat akadályozó járművet el kell szállítani. De azért módjával! És csak azt!- Karalyos KÁRÖRÖM (ABSZURD?)-A MNYíflN \Jf\VÁ$lA/flK MRR fl 52HSflt.YTfU.ANUl- THBKOLoKRa, H o&Y löflgdRN e&yM/árr 15 elvisz\k... IQC őt,/
