Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1993-08-28 / 6. szám

V’’. Aj^m. -.. I /I játékszobában - középen Kardos Ferenc- Olyan Itt, mint egy játékország­ban! - kiált fel a kisfiú, és már rá­molja is a polcról a színes játékokat. Az édesapa zavarban van, a pszi­chológusnő mosolyog. De öt perc múlva már olyan önfeledten játszik együtt apa és kisfia, hogy egy kívül­álló el sem hinné, három éve nem látták egymást.- Nem véletlenül hoztuk létre szombat délelőttönként ezt a „kap- csolat-ügyeletet” - magyarázza az Erzsébetvárosi Nevelési Tanácsadó vezetője, Kardos Ferenc az Osvát ut­ca 3. alatti „játékországban”.- Meggyőződésem, hogy a gyer­mekeknek mindkét szülőre szüksé­gük van. Még akkor is, ha egy viha­ros válás után a szülők nem tudnak megegyezni a láthatás kérdésében. Itt, a Nevelési Tanácsadó épületében minden szombat délelőtt megpróbá­lunk olyan szülőket „összehozni” a gyerekükkel, akik régen nem talál­kozhattak egymással, vagy esetleg lakásprobléma miatt ütközik nehéz­ségekbe, a láthatás. A játékszobát azért alakítottuk ki, hogy a gyermek számára természetes közegben tör­ténjék a találkozás, könnyebben fel tudjanak melegedni egymás iránt. A pszichológus kolléganő azért van bent, hogy ha esetleg mégis meg­akad a közös játék, ha nem találják meg azonnal a hangot egymással, segítsen feloldani a helyzetet. A ta­pasztalat azonban azt mutatja, hogy a rég látott szülő és a gyermek kö­zött sokkal hamarabb elindul a kap­csolat, mint azt az egymástól távol töltött idő miatt gondolhatnánk. A játékszobából vidám kisautózás hangja szűrődik ki. A pszichológus­nő lábujj hegyen kioson. Amíg apa és fia autóKázik, amíg ők együtt nevet­gélnek bent, megpróbálja meggyőzni a gyerekre várakozó édesanyát: hát­ha lehetne találni valami megoldást, hogy volt férje a későbbiekben is gyakrabban láthassa a kicsit. Letelik a két óra, újabb anyuka hozza a kis­lányát, zavartan biccent a játékszoba előtt várakozó volt férje felé. A pszi­chológusnő helyreteszi a kisautót és a macikat, a kisfiú piruló arccal sza­lad kifelé:- Nem is gondoltam volna, hogy milyen jó veled, Apu...!- Sok mindent igyekszünk megten­ni a csonka családokért - magyaráz­za a nevelési tanácsadó vezetője.- Az Almássy téri Szabadidő Köz­pontban két éve működik az egyszü­lős klub. Elvált, gyermekeiket egye­dül nevelő édesanyák és apák láto­gatják hétvégeken. Kezdetben csak közösen beszéltük meg a felmerülő problémákat, a magányos szülők egymásnak adtak tanácsokat. Aztán olyan jól összeszokott a kis csapat, hogy közös túrákat, kirándulásokat, klubdélutánokat szerveztünk. Nagy örömmel vettem észre, hogy fáradt arcú, kedvetlen „elhagyott nők” hogy kivirultak hétről hétre. Volt köztük, aki nemcsak érdekes programra, új társaságra lelt az egyszülős klubon belül, hanem még új Szerelemre is. Egy kisfiával magára maradt apuka itt találkozott egy lánykáját egyedül nevelő anyukával. Szerencsére a gye­rekek is játszótársak lettek, megsze­rették egymást.- Hogy van ereje ennyi mindennel foglalkozni egy nevelési tanács­adónak?- Nem az erőből van kevés, hanem a pénzből! - sóhajt fel. - Szívünk szerint több ilyen egyszülős klubot hoznánk létre, és a kapcsolat-ügyeletet is lehetne bővíteni. Sajnos nagy szükség lenne rá, mert egyre több a válás, a ma­gányos szülő, a csonka család. De egye­lőre ott tartunk, hogy még a meglévő­kért is harcolunk, pályázatokat írunk, „koldulunk”. Én például most egy já­ték feltalálásáért kapott honoráriu­mom egy részét ajánlom fel, hogy a kapcsolat-ügyelet játékszobájába ve­hessünk újabb játékokat. Úgy is mondanám: szinte mi fizetünk azért, hogy dolgozhassunk és segíthessük a csonka családokat. Horváth Andrea Állást keres NYUGDÍJASOK irodatakarítást, mosogatást, vagy kereskedelemben jártas tevékenységet folytatnának. 162-2109, Hegyesiné, este 7-8. 1993/6. SZÁM ERZSÉBETVÁROS í 1

Next

/
Thumbnails
Contents