Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993-08-03 / 5. szám
.épviselőportrék Dr. Polinszky Márta Nehéz bemutatni azt, akit a kerületben mindenki ismer. Márpedig ki ne ismerné - többnyire nemcsak hírből-látásból, de személyesen is - dr. Polinszky Márta alpolgármestert. Hiszen többek között a lakásügyek is hozzá tartoznak, s ritka az az erzsébetvárosi lakos, akinek soha nem volt (és biztos benne, hogy nem is lesz) semmilyen gondja-baja- problémája meglévő vagy reménybeli lakása körül. Ezúttal azonban nem az alpolgármesterről lesz szó, hanem - noha nehéz elválasztani - a képviselő-testület tagjáról. No meg, amiről kevesebb szó esik: a magánemberről. Ős-pesti lakos. Mint mondja: a „szomszédban", a Józsefvárosban született, egy ideig az V. kerületben lakott, 1985 óta él Erzsébetvárosban. Apja köztisztviselő volt, anyja adminisztrátor. S mert hölgyek korát nem illik megkérdezni - ő maga mondja: 44 éves.- Első diplomám szerint földrajz szakos középiskolai tanár és térképész vagyok, de nem is tanítottam, térképész sem voltam, bent maradtam az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és esti tagozaton megszereztem a második diplomámat, szociológiából. Továbbra is az egyetemen maradt és Az oktatási intézményhálózat területi egyenlőtlenségei című témát kutatta. Ebből írta doktori disszertációját is. Tudományos munkatárs volt az ELTE-n egészen 1990-ig.- Tulajdonképpen most is az a munkahelyem, jelenleg fizetés nélküli szabadságon vagyok.- Hogyan lett a gyakorló szociológusból önkormányzati képviselő?- A rendszerváltás idején megkerestem a Szabad Demokraták Szövetségét és felajánlottam, hogy szívesen segítek nekik, de előre bocsátottam, hogy nem lépek be a pártba. Akkor ebben egyeztünk meg. Aztán jöttek az önkormányzati választások és az SZDSZ-től kerestek meg engem. Felkértek, hogy vállaljam a jelölést az erzsébetvárosi önkormányzatba. Végül is maradtam párton kívül, független jelöltként indultam a választáson, de az SZDSZ és a Fidesz együttes támogatásával. Még le sem zajlottak a választások, amikor Faragó János megkérte Polinszky Mártát: ha győznek a liberálisok, vállalja el mellette az alpolgármesteri munkakört.- A megválasztott képviselők közt én voltam az egyetlen, akinek ilyen humán végzettsége van, hát elvállaltam - teszi hozzá.- Mennyire teljesültek várakozásai az elmúlt csaknem három év alatt?- Valóban nagyok voltak a várakozások, nem is annyira az én részemről, mint az emberek, a választók részéről. Azt várták az újonnan választott önkormányzattól, hogy egycsapásra megváltozik minden. Nehezen értették és értik meg, hogy a régi törvények keretei között kell működnie az önkormányzatnak, s hogy mindenhez pénz kell, az pedig kevés. A tanácsrendszerből kiábrándultak vagy talán sosem szerették, valami megváltásfélét vártak az önkormányzattól, s ezt nem tudjuk nyújtani.- Es a saját elképzelései mennyire váltak valóra?- Többnyire sikerült megvalósítanom azt, hogy ne politikai megfontolásokból hozzon döntéseket a képviselő-testület, hanem a szakszerűség alapján. Mindjárt hozzá kell tennem, hogy ez nem csak az én elképzelésem volt és maradt, mindenki partner benne. Szeretném, ha ez továbbra is így menne az üléseken és a gyakorlatban.- Van valami akadálya annak, hogy így menjenek a dolgok tombb Erzsébetvárosban?- Tartok tőle, hogy igen. A következő év valószínűleg nehezebb lesz, mint az eltelt három, mert közelednek az új választások, feltehető, hogy kiéleződnek a politikai ellentétek. A lakosság érdeke mindenképpen az, hogy továbbra is a szakszerűség jellemezze döntéseinket. Dr. Polinszky Márta e sorok megjelenése idején éppen „civil", évi rendes szabadságát tölti. Neki is jár az a néhány hét, amikor „csak" anya és feleség lehet. Férje Csanádi Gábor - ugyancsak szociológus, az ELTE Szociológiai Intézetének tanszékvezetője. S végül: a család „legfontosabb tagja": Marci, azaz a hatéves Márton, aki jövőre kezdi a „munkát", vagyis az általános iskola első osztályát... V.E. Ott, ahol csaknem fél évszázaddal ezelőtt a hitleri barbárság magyar kiszolgálói felhúzták a budapesti gettó falait, néhány lépésnyire a külvilággal nem összekötő, hanem attól elválasztó kaputól -1993. július 4-én gyászistentiszteleten emlékeztek meg a magyar zsidóság tragédiájáról, a Holocaustról. Egyházi és világi vezető emberek, a szörnyűségek túlélői és az ifjabb nemzedékek képviselői együtt emlékeztek az erzsébetvárosi Wesselényi utcában 1944 vérgőzös napjaira. A Fánál, amelyet az Emánuel Alapítvány hozott létre, s amelynek minden levele egy-egy mártír nevét őrzi. Néhányat mindössze abból a 600 ezerből, akit vallása vagy származása miatt, egy őrült eszme nevében pusztítottak el. Német- és lengyelországi haláltáborokban - és Budapesten is. Fröhlich Róbert rabbi beszédéből idézzük:- Vajon mikor lesz valaki e hazában, komoly, felelőis ember, aki észreveszi végre, hogy milyen tendenciózus irány mutatkozik, s nemcsak szót emel, de fellép, s ha kell, harcol is, miként azok, akik a fasizmus legvadabb tombolása idején is bátrak voltak embernek maradni, védelmet, segítséget adni pusztán zsidóságukért kiirtásra ítélt szerencsétleneknek. A gyászbeszédek után hat szál gyertyát gyújtottak meg - a 600 ezer áldozat emlékére. A negyedik gyertyát - mint képünk ábrázolja - Erzsébetváros lakossága nevében Faragó János kerületi polgármester gyújtotta meg. Gyászistentisztelet az egykori gettó helyén 6 ERZSÉBETVÁROS 1993/5. SZÁM
