Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám
,A valódi értékek örökérvényűek...' EGY ÉVSZÁZADA AZ IFJÚSÁGÉRT éve azt tartja fő feladatának, hogy a jövendő nemzedékeket nevelje, oktassa mindarra, amit tudniuk kell ahhoz, hogy teljes emberekként éljék az életüket, fontos és hasznos tagjaivá válhassanak egy társadalomnak. „Akit" az eddigiekben jellemeztünk, Erzsébetváros legpatinásabb tanintézete: a Rottenbiller utcai Általános Iskola, amely az idén ünnepli századik tanévét. A centenáriumot sok-sok érdekes, sőt, - túlzás nélkül - izgalmas rendezvénnyel tette emlékezetessé a tanárok által szervezett és a diákok lelkes részvételével zajló ünnepségsorozat. Természetesen - mint az alkalomhoz illik - nem maradt el a már szinte történelmi távlatnak évkönyvben történő megörökítése sem. Pitz Mária igazgatónő bevezetőjében így ír: „...Minden nemzet az iskoláiban hordozza örök ifjúságának, megújulásának titkait. Nem véletlen, hogy amikor a múlt század végefelé idáig ért a rohamosan terjeszkedő Budapest, a pénzre egyébként roppantul vigyázó városatyák sürgősen előteremtették az iskolaépítéshez szükséges, nem kevés összeget. Tanulóink társadalmi hátországa gyakran változott, aszerint, honnan jöttek többen: az elöregedő bérkaszárnyákból, vagy a frissen felhúzott lakóházakból. ...Aki ebben az iskolában tanul, ma is büszke lehet rá... Aki ma itt tanít, azt kötelezi az iskola szelleme."- A hosszú évtizedek alatt - mondja Pitz Mária - sok híres tanár és még több - később híressé lett - növendék került ki ezek közül a falak közül. És ez tanárt, diákot egyaránt kötelez arra, hogy továbbvigye mindazt, amit elődeik elértek, állja az összehasonlítás próbáját. Úgy érzem, ez sikerül is. A mai gyerekek éppen olyan érdeklődők, tudásszomjuk épp annyira erős, mint szüleiké, nagyszüleiké volt.- Úgy tudom, az elemi iskolák építésénél a XIX. század végén különösen nagy figyelmet szenteltek az akkori kiásó kerületeknek.- Valóban. Az akkori tíz kerületben összesen 81 elemi iskola működött, ennek csaknem a fele a legsűrűbben lakott VI., VII., és VIII. kerületben. Budapest Főváros Törvényhatósága 1889. március 27-ikei közgyűlésén fogadta el az előterjesztést egy új népiskola létesítéséről. Mbit a korabeli jegyzőkönyvben írták: „...e célra Kovács Zsigmond és társainak a Rottenbiller utcában 4 241/4 és 4 241/5 hr. számú, összesen 546 négyszögölnyi telkeit négyszögölenként 56 forintjával örökáron megvétetni rendeli..." Az 1892/93-as tanévben már működött a - hivatalos nevén Budapest székesfővárosi VII. kér. Rottenbiller utcai községi elemi népiskola.- Ez volt tehát a kezdet. 5 most, egy évszázad elteltével ugyanolyan rangos tanintézet, mint volt egykoron. Azt hiszem, igazán megérdemli az emlékezést, az ünnepélyes események sorozatát az eltelt évszázad.- így érezzük mi is. Ezért rendeztük meg május 17. és 21. között az ünnepi hetet, amelynek programjait úgy állítottuk össze, hogy ne csak az emlékezés, hanem a mai mindennapi életünk* dokumentumai is legyenek. Rajzversenytől az iskola történeti kiállításon, öregdiák-találkozón keresztül a záró sportnapig mindenből aktívan kivette a részét mindenki: tanár, diák egyaránt. A május 20-ikai zeneakadémiai dísz ünnepségen a kerület polgármestere, Faragó János mondott köszöntő beszédet, de az ünnepi hét megnyitóján is képviseltette magát az önkormányzat: iskolatörténeti kiállításunkat és Szalkáry Rózsa művésztanárunk tárlatát dr. Polinszky Márta alpolgármester nyitotta meg. Az évfordulóra jubileumi pályázatot írtunk ki, amelyre a tanulók verssel, prózával, sőt, a IV. osztályos Takács Yvett egy kis zenei szerzeménnyel is készült. Ezeket a műveket természetesen - a jónéhány, iskolánkat ábrázoló makettet - kiállítottuk, a múltat idéző hivatalos dokumentumokkal együtt. Nagy sikere volt a „diákok a katedrán" programnak, amikor „fordított napot" csináltunk: a tanárok ültek a padokba, és a gyerekek vezették le az órát. Öregdiáktalálkozónkon csaknem húsz - '32-ben, '36- ban, '42-ben végzett régi tanulónk vett részt. Eljött Balogh Imre professzor is, aki 90 esztendősen még mindig nosztalgiával emlékszik régi iskolájára, ahol több évig oktatott. És hosszan sorolhatnám mindazt az emlékezetessé nemesedő rendezvényt, sport- eseményt, amit szerveztünk. Nem állhatom meg, hogy - a teljesség igénye nélkül - ne említsem néhánj^kollega nevét, akik a legaktívabbak voltak: a két testnevelő: Pdlvölgyi Zsuzsa és Budai Gitta, vagy a volt igazgatónőnk: Komor Eta segítségét. De nem feledkeztek meg rólunk a Művelődésügyi Minisztériumban sem: elegáns, igazán szép díszoklevelet kapott onnan az iskola. Ebben az oklevélben „hivatalosan" is igazolják az elmúlt száz évet. Az „ép testben ép lélek" elv jegyében stílusosan, sportnappal fejeztük be a hetet: a Dohány utca 32. és a Hemád utca 46. alatti iskolák részvételével futball- és kosárlabda mérkőzéseken szurkolhattak a nézők. A tomabemutatóra pedig valószínűleg még sokáig emlékezni fognak azok, akik látták a lányok és a fiúk különböző gyakorlatait. Sok sikert, további jó eredményeket kívánunk a következő 100 esztendőre is! Fried Alice 1993/3. SZÁM ERZSÉBETVÁROS 7
