Erzsébetváros, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám
tői délig a tornateremben tartottak bemutatót a tanulók, majd a tanár-diák labdarúgó és kosárlabda mérkőzések következtek, de volt ott asztalitenisz mérkőzés, hula-hop bemutató és minden, ami alkalmas arra, hogy levezesse a felgyülemlett mozgásigényt a gyerekekben. Terveztek aznapra még egy tréfás szellemi vetélkedőt is, de mindenki annyira belelendült a sportba, hogy végül is ezt a programot csak a „hivatalos" után: május 11-én lehetett megtartani. Ugyanaz nap került sor a díjkiosztásra is, a különféle teljesítményekért. Végül - mintegy ajándékként Anyák Napjára - a záróprogramot nára és diákja azt az anyagi és erkölcsi támogatást, amelyet az önkormányzattól kaptak. Természetesen a hagyományt tovább őrzik, és lesznek jövőre is Kertész Utcai Napok. De ide kívánkozik még egy olyan közlemény, amely világosan, egyértelműen utal arra: mekkora sikerük volt a színjátszóknak. A Néma leventét még háromszor ismételték, illetve ismétlik meg ebben az évben: május 4-én, 11-én és végül 30-án, különös tekintettel a Gyermeknapra! F. A. Pedagógusok - színészek : 6 : 6 Négy órakor Gerák Miklósné igazgató- helyettes megnyitotta az iskola III. emeletén „A természettudományos oktatás régen" című kiállítást. Nemcsak a mai diákok forgatták, nézegették az egykori demonstrációs szereket, de szüleik nosztalgiája is „színre lépett". A megnyitót természetfilm-bemutató követte. Azután csütörtökön (29-én) került sor a legnagyobb érdeklődéssel várt eseményre. Ezúttal Heltaijenő: Néma leventéjét mutatták be a diákok az Andrássy úti Bábszínház valódi színpadán. Az ápjilis 30-ai iskolai szünnapot sportbemutatókra, versenyekre szánták. Reggel kilenca régi Zeneakadémián tartották meg, s ott felléptek az iskolai művészeti csoportok, szólisták, zenével, tánccal, verssel. Az igazgató elmondta: rendkívül sokra értékeli az iskola valamennyi ta(folytatás az 5. oldalról) Hamis pénz és géppisztoly Arról az apróságról persze ilyenkor megfeledkeznek, hogy azok az engedéllyel árusító boltosok jókora adót fizetnek, s az alkalmi (vagy talán nem is olyan alkalmi?) utcai árusok csupán saját zsebükre kereskednek, kötelezettségek nélkül. No meg aztán: a városkép is megsínyli az utcai árusításokat. Az még csak hagyján (?), hogy olykor - például a Rákóczi úti árkádok alatt - lépni sem lehet tőlük. De a sok-sok hulladék, szemét, amit - árusok és vevők egyaránt - elszórnak! No meg a némelyikhez csatlakozó „ismeretségi kör"! Kétségtelen - s fel is szokták hozni mentségükre -, hogy minden világvárosban vannak hasonló módon kereskedő utcai árusok. Némi túlzással azt is szeretik hozzátenni (ami viszont már erősen vitatható), hogy ettől világváros Budapest. Az viszontaligha vonható kétségbe, hogy náluk sok minden olcsóbb, mint a legtöbb boltban. Persze, hogy éppen azért, mert nem kell a boltbért, tb-járulékot meg mindenféle úton-módon-jogcímen kivetett pénzeket fizetniük. Arról pedig jó néhány vevő tudna beszámolni (de aligha tehet mást, mint hogy családi körben bosszankodik), hogy a jó minőségűként eladott „utcai" holmiról otthon vagy az első viselés, mosás után derül ki, hogy - bizony selejtes vagy jobb esetben sokadosztályú bóvli. Mégis: minden jó, ha a vége jó. Fejezzük be hát ezt a kis (lehet, hogy rög)eszmefuttatást azzal: a mi kerületünkben a sokféle árucikk közé mindeddig nem jutott be az „emberi áru", vagy ha úgy tetszik: a legősibb mesterség. Az - reméljük, nemcsak egyelőre - megállt a kerülethatárnál, a Rákóczi téri „lányok" az ugyanilyen nevű út innenső oldalára nem merészkednek át. Lehet, hogy ez munkamegosztás, az „egyebeket" árusítók tartják távol őket? Tegyük fel, hogy így van. Legyen a „mi" utcai árusainknak is egy jó pontjuk... V.E. Zeneakadémia tanulóinak fúvósnégyese 1993/2. SZÁM ERZSÉBETVÁROS 5
