Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1943

Szeglethy István

SZEGLETHY ISTVÁN 1881—1943. Váratlanul és fájdalmasan érintett midnvájunkat éppen egy esztendővel ezelőtt a hír, hogy SzegJethy István, intézetünk érdemes és köztiszteletnek örvendő tanára, c. gimnáziumi igazga­tó eltávozott az élők sorából. Akik közvetlen közelében éltek, tudták róla, hogy beteg, de rugalmas, érdeklődő szelleme nem árulta el, hogy a halálos kór már szállást vert benne. Halála szomorú veszteségünk: egy jó kollégát és kitűnően képzett munkatársat vesztettünk benne, aki harmincöt esztendőn át működött intézetünknél s szinte összenőtt az újvári gimná­ziummal. És veszteség itt maradt családjának is, gyermekeinek, akik jóságos, szerető gondoskodását örökké nélkülözni fogják. A régi, szigorú, de szigorúsága mellett atyaian jóságos tanár nemzedék illusztris képviselője szállt vele sírba és halálát fájda­lommal vette tudomásul Érsekújvár is, mely korán tanári mun­kásságának állandó színhelye lett s ahonnan még nyugdíjba­vonulása után sem kívánkozott el idegen városokba. Szeglethv István a dunántúli Kapuváron született 1881. augusztus 17-én. Középiskoláit Pápán és Győrött végezte. Fő­iskolai tanulmányait Pannonhalmán kezdte el, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen fejezte be, ahol a latin és a magyar nyelvből nyert képesítést. 1904-ben került az érsekújvá­ri gimnázium magyar—latin tanszékére. Annak a fiatal tanár­gárdának egyik lelkes tagja volt, amely új szellemet, friss erőt, tudása legjavát hozta az ősi Alma Materba. Működése alatt ko­moly tanítói és nevelői munkásságot folytatott. Tanyítványai nagy­ra tartották, becsülték és szerették. Órái mintaszerűek voltak, alaposságát mindenfelé elismeréssel emlegették. Társaságban megnyerő modorával, jóízű humorral segített közelebb hozni egymáshoz az iskola és a szülői ház világát. Amikor 1918-ban ránkszakadtak a nehéz esztendők, Szeglethv István vállalta a ki­sebbségi sors keserű kenyerét, köztünk maradt magyar tanárként és mindvégig kitartott hivatása mellett. Bár élete nem volt min­dig napfényes, felhők sokszor homályosították el fölötte az eget, a nevelő hitet nem tudta megtörni benne semmi szenvedés. Nem-

Next

/
Thumbnails
Contents