Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942

Könyvtárak, szertárak - Ifjúsági egyesületek

48 11.-én és június 14.-én (szentmise és énekes latin vespera), valamint az öt alkalommal mondott májusi hétköznapi Szűz Máriamiséken. Zenekar. Szalonzenekarunk műsorán és előadásain a hároméves gyakorlat, összeszokottság és készség erősen meglátszott. Szerepeltünk minden zárt és nyilvános iskolai ünnepélyen, ezeken kívül a város kultúregyesületeinek ünnepélyeire is felkértek bennünket szereplésre. Az intézet 100 éves jubileumán rendezett hangversenyen a Légierők fúvószenekara mellett a mi zenekarunk is szép sikerrel szerepelt, a SzMKE és Hivatásszervezet népi, illetve műsoros estjén, az intézeti Mária Kongregáció nyilvános ünnepélyén kimagasló számot jelentett Erkel: Bánk bán fantáziájának és Hunyadi László nyitányának, Kodály Zoltán Háry János intermezzójának, továbbá Liszt Ferenc II. magyar rapszódiájának előadása. Műsorunkon szerepelt ezeken kívül számos könnyű zenéhez tartozó szám is: Lehár, Strauss keringők, nyitányok, indulók, részben felújítások, részben új betanulások. Az önképzőkör vándorgyűléseire külön kis népdalzenekart állítottunk össze s ezeken a gyűléseken Gárdonyi népdalfeldolgozásaival szórakoztattuk falvaink érdeklődő, derék magyar népét. Sebesült katonáink szórakoztatására a cserkészcsapattal közös rendezésben kétórás műsort adtunk a helybeli hadikórházban s ezen két számmal szerepeltünk. Felszerelésünk számos új partitúrával és három új hangszerrel (1 nagy, 1 kis fuvola, 1 klarinét) lett e tanévben gazdagabb. A zenekar vezetője ez évben is Vas Károly tanár volt. Cserkészet. Az elmúlt nyáron ismét táborozhattunk. Nem ismerve akadályt, Zebegény határában találtunk szép táborhelyet. Zavartalanul folytathattuk táboiri életünket, bőséges tapasztalatokat gyűjthettünk kirándulásainkon, tábortüzeinknél megtanultuk a magyar élethivatást, közös érzésben dobbantak össze a szívek és testben-lélekben megerősödve, maradandó emlékekkel érkeztünk vissza. Az iskolai év kezdetével nagy lelkesedéssel fogtunk munkába. Csapatunk toborzás nélkül is tetemesen megnőtt. Belefogtunk az új próbaanyagba, amely csakhamar megnyerte a fiúk tetszését. Az őrsök hatalmas poirtyákat rendeztek, daltól volt hangos a Berek. Mindenütt ott voltunk, ahol a magyar cserkész építőmunkájára volt szükség. Mi gyűjtöttük az ócskavasat, mi gyűjtöttük honvédeink részére a meleg ruhát, vidámságot vittünk sebesült honvédeinknek, résztvettünk a Széchenyi Magyar Kultúregyesület rendezte mesedélutánokon, mókáinkkal kedvencei lettünk a kicsinyeknek. Jártuk a falut, gyűjtöttük a népi kincseket. Gondoskodtunk a vezetők továbbképzéséről, két cserkészünk vett részt a tiszti és tizenkettő az őrsvezetői táborban. Csapatunk most nagyban készül a máriacsaládi táborozásra, melynek főcélja szórvány magyar testvéreink életviszonyainak tanulmányozása és segélynyújtás ott, ahol arra sürgős szükség van. Hálás köszönetet kell mondanunk Thuróczy Károly főispán és Polgár István alispán uraknak, akik megértő támogatásukkal lehetővé tették ennek a szép célkitűzésű táborozásnak megvalósítását.