Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942
Major József: A 100 éves világítótorony
21 ideig is benn maradtak, megkeresvén azt a helyet és padot, ahol sok-sok évvel ezelőtt ültek és tanultak. Közben a kinnmaradt diáksereggel együtt szakadatlanul énekelték a régi diáknótát, a Ballag már a vén diák.. ,-ot. Ezalatt az iskola udvarán kerékpáros cserkészek sorakoztak fel, hogy virágcsokorral és koszorúval a kezükben kimenjenek az érsekújvári temetőkbe, s megkoszorúzzák az intézet volt tanárainak itt található sírjait. Egymásután indultak el a staféták, hogy letegyék az őszinte kegyelet virágait azok sírjára, akik oly sokat fáradoztak és áldoztak az érsekújvári gimnáziumi ifjúság jobb nevelése érdekében. Ezzel a kegyeletes aktussal tulajdonképpen be is fejeződtek az ünnepségek. A régi gimnázium udvaráról azután az öregdiákok az Arany Oroszlánszálló nagytermébe vonultak át, s közös ebéden vettek részt. Az ebéd ideje alatt sok pohárköszöntő hangzott el az iskola volt tanáraira és tanítványaira egyaránt. A társasebéd keretében került sor a »PÁZMÁNY PÉTER GIMNÁZIUM BARÁTAINAK SZÖVETSÉGE« megalakulására. Lányi Ferenc műszaki főtanácsos vetette fel az eszmét, hogy az iskola régi hagyományainak és az összetartozandóság érzésének ápolására üdvös lenne, ha az egybegyűlt öregdiákok megalakítanák a gimnázium volt tanulóinak szövetségét, amely esetleg anyagilag is, de főleg erkölcsileg támogatná az iskolát törekvéseiben. Az egybegyűlt öregdiákok őszinte lelkesedéssel csatlakoztak az indítványhoz, s mindjárt ki is mondották a szövetség megalakulását. A délutáni és esti vonatok egymásután vitték az öregdiákok kisebbnagyobb csoportjait, s újra búcsúzni kellett. A lassan meginduló vonat ablakából azonban még hosszan néztek vissza az öregdiákok arra a városra, amelyben ifjúságuk legszebb éveit töltötték, s amelytől most egy felejthetetlenül szép nap emlékével újra el kellett szakadniok. Szomorúan nézték a mind távolabb és távolabb eső várost, a még messziről is jól látható két templomtornyot, de tudták és érezték szívükben, hogy amint csak tehetik, újra visszatérnek ide, hogy még egyszer megfürödjenek boldog ifjúságuk mindent feledtető vidám emlékeiben, hogy, — legalább lélekben, — újra kisdiákok lehessenek, mint voltak ezalatt az egy nap alatt, a százéves gimnázium számukra örökre szép emlékének maradó jubileumi ünnepén. # A százéves gimnázium jubileuma nemcsak ennek a városnak és az iskola volt és mostani növendékeinek az ünnepe volt, de felfigyelt rá az egész ország. Sokan voltak, akik az ország legtávolabbi részéből is eljöttek, hogy szemtanúi lehessenek ennek a szép és meghitt ünnepnek. De tekintélyes volt azoknak a száma is, akik akadályoztatásuk, vagy valami más ok miatt nem jöhettek el ezen a napon Érsekújvárba. Lélekben azonban ők is ünnepeltek, s elküldték üdvözletüket a jubiláló iskolának. Elsőnek küldte el meleg üdvözletét Szinyei Merse Jenő vallásés közoktatásügyi miniszter, Kósa Kálmán kultuszminiszteri osztályfőnök, akik az éppen arra a napra eső Katolikus Nagygyűlésen való részvételük miatt nem tudtak az ünnepségre eljönni. Ugyancsak üdvözölte az iskolát Fáy István m. kir. vallás- és közoktatásügyi politikai államtitkár is. A tankerületi királyi főigazgatóságok közül dr. Kürti Menyhért kat. tanügyi elnök-főigazgató a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság, vitéz F r a knóy József tanker, kir. főigazgató a Budapesti Tanker. Kir. Főigazgatóság, dr. K e m e n e s Illés tankerületi kir. főigazgató a Budapestvidéki Tanker. Kir. Főigazgatóság, vitéz Ujváry Lajos tanker, kir főigazgató a Kassai Tanker.
