Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1942

Major József: A 100 éves világítótorony

17 nem vértezi fel magát a magyar élet ráváró feladataira, az nem szereti hazáját! Minden tanulmánytoknál gondoljatok arra, hogy Magyarországnak egykor szüksége lesz rátok. A Ti tanultságotok, tudásotok, testi és lelki fegyelmezettségtek, energiátok tehetik majd naggyá Magyarországot. És ennek ellenkezője veszítheti el hazátokat. Posványból, fegyelmezetlenségből, lustaságból és munkaiszonyból nem nő ki sem egyéni, sem nemzeti nagyság! Legyetek Ti mindig a nagy célok harcosai és a szépség büszke lovasai! Álljon előttetek Széchenyi önzetlen alakja és e Széchenyi idézet: »Ha levágják a szárnyaimat, a lábaimon fogok járni, ha levágják a lábaimat, a térdeimen csúszók, s ha levágják a térdeimet, a földön fogok kúszni, csakhogy nemzetem sorsát előbbre vihessem.« A hazaszeretetnek ezt a teljes egészünket adó mértékét és teljességét kívánja tőlünk ez a sokat próbált, sokat szenvedett, most is létéért viaskodó és mégis gyönyörű, szép magyar haza! A gimnázium tulajdonképpeni alapítói és első tanárai a Szent Ferenc-rend szerzetesei voltak. Ott voltak az iskola születésénél és bölcsőjénél, s ifjúkorától kezdve egészen férfikoráig, az iskola felvirágoztatásáig kísérték el. És bár idők folyamán megváltak az intézet vezetésétől, a jubileum alkalmával mégis eljöttek, hogy ők is üdvözöljék a százéves iskolát. Őszinte szeretetből fakadt szíves üdvözletüket P. Dr. Burka Kelemen tartoniányfőnökhelyettes tolmácsolta: A szónok az üdvözlő szavak után a szentferencrendi életeszményről beszélt, amely a rend tagjait évszázadokon keresztül a másoknak használni akarás nemes szolgálatába állította. A magyar ferences barát a történelmi századok hullámverésében nem egyszer példáját adta annak, hogy magyar is, és barát is. Magyar, mert az egyetemes magyar érdekek alázatos szolgálója, a magyar művelődés és lelkiség-alakítás szerény együtthatója volt, s barát, mert minden magyar üggyel össze tudott forrni. Ennek az életeszménynek a szellemében működtek azok a ferencrendi tanárok is, akik ötven éven keresztül tanítottak az érsekújvári gimnáziumban, s akik az iskolától való megválás után sem szűntek meg figyelemmel kísérni az iskola nemes és áldozatos munkáját. Ez az iskola száz éven keresztül a magyar szellemiség és erkölcsi jellemerő kikristályosítója, a magyar nemzeti lét és élet legdrágább, legszentebb intézménye volt. Éppen ezért a szép jubileum alkalmával nemcsak az őszintén érző felebarát, hanem a minden szépért, jóért és nemesért rajongó egész magyar barát szívének melegével köszönti az intézetet s az egész Szűz Máriáról nevezett ferences rendtartomány nevében az Úristen bőséges áldását és segítségét kívánja az iskola további életére és munkájára. Ezután Nyitra-Pozsony k. e. e. vármegyék nevében Dr. báró M a j t h ényi József alispán mondott üdvözlő szavakat: Száz éve annak, hogy Érsekújvár legmagasabbfokú iskolája: a gimnázium megnyitotta kapuit, s száz éve, hogy ez a fontos kultúrintézmény Érsekújvárnak és környékének fiait társadalmi osztályra való tekintet nélkül tanítja és neveli. Hogy milyen eredménnyel, mutatja azoknak az érsekújvári gimnáziumból kikerült jeles személyeknek a sora, akik ma vezető szerepet töltenek be hazánkban. De ennél a szép eredményt felmutató nevelő és oktató munkánál is nagyobb érdeme az iskolának, hogy a kisalföldi magyarság legszélesebb népi rétegeit kapcsolta be nemzeti kultúránkba s tette őket ugyanakkor európai látókörű magyarrá. Ennek az iskolának a munkássága révén került közelebb egymáshoz a falu és a város, kovácsolódott egységes magyar tömeggé ennek a vidéknek magyar lakossága, aminek különösen a csehszlovák uralom idején volt nagy