Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1940

Bedy Rezső dr.: Szeglethy István

hagyta el helyét, bár a kiutasítás veszélye állandóan feje fölött lebegett, nem hallgatott a hazahívó szóra, hanem mindenképpen igyekezett állásába visszakerülni: tudta, hogy ahonnan egy régi magyar tanár távozik, oda legföljebb magyarul beszélő, de nem magyarul érző ember kerül. Egy évi sanyarú várakozás után végre ismét visszakerült szolgálatba s rövidesen az immár (1925) államivá lett csehszlovák gimnázium tanára lesz. Ismét folytatja csendes, de annál mélyebben szántó munkáját. A meg: próbáitatások ideje azonban még nem múlt el. Hosszú függőben maradás után 1930*ban véglegesíti őt a csehszlovák állam. Iskolai munkáján kívül állandóan a katolikus érdekek szolgálatában is áll. A nekünk idegen államban teljesített magyarságmentő szol; gálát azonban megviseli őt s már a nyugalombavonulás gondola; tával foglalkozik, sőt meg is teszi a szükséges lépéseket, mikor 1938. végén nagy öröm ér mindnyájunkat: a csehszlovák állam összeomlik s újra visszakerülünk az anyaországhoz. A magyar tanárból eltűnt minden fáradságérzet, új, friss, töretlen erővel fog ismét a nehéz munkához s a magyar kormány örömmel bízza rá újból a fiatalság vezetését. Az átmenet nehézségeinek kiküszö« böléséböl nagy buzgósággal veszi ki részét s lelkes fáradozásának elismeréséül nyugalomba vonulásakor igazgatói címmel tünteti ki öt a kormány. Megharcolta kemény harcát: pedagógiai pályáján nemcsak tanított, hanem elsősorban nevelt: nemcsak tudást adott ismere: teinek bőséges szarujából, hanem elsősorban a jellemes ifjút és leányt igyekezett kialakítani. Amint maga is mindig sokat adott a megfelelő külső föllépésre és csínra, tanítványaitól is szigorúan megkövetelte a rendszeretetet és fegyelmet. A komoly munkát mindig nagyon méltányolta és tanítványainak minden tekintetben rendelkezésére állott. Ha szükségét látta annak, anyagi eszközö; ket is tudott előteremteni. Éveken keresztül vezette az ifjúsági könyvtárat és sokzsok órát szentelt e téren is az ifjúságnak, amely mindig szeretettel őrzi működésének emlékét. Az élet sok üröm mellett sok örömet is tartogatott számára: három derék gyermeket nevelt a hazának és megérhette, hogy ugyanahhoz az intézethez, amelynek egy emberöltőn keresztül tanára volt, a vallás: és közokt. miniszter kinevezte leányát, Máriát is tanárnak. Most, midőn kivált körünkből, fájdalmunk fokozott, mert ha a válás rendes körülmények közt is fáj, kettősen érezzük ezt mi, kik hosszú évtizedekre, gyakran egy egész életre kapcsoltuk össze sorsunkat. S még erősebbé tette e kapcsolatot az, hogy ins tézetünk katolikus jellegű volt s így világnézeti síkon nem igen választott el ellentét egymástól. Egy családtag távozott el körünkből, de csak mint tanár, mert mint ember állandóan körünkben marad és szívből kívánjuk neki, hogy a sokszorosan megérdemelt nyugalmat még hosszú éveken ét élvezhesse. L^edy, (SQeztsa cLc.