Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1940

Thain János: Noszkay Ödön dr.

5 sehol sem érhetett volna el, mint éppen itt a nyelvhatárokon ós ezekben a legválságosabb időkben. A gimnázium falain kívül is vezeti az ifjúságot. A prágai, brünni és pozsonyi egyetemekre került újvári tanulók sokszor fordulnak hozzá irányításért, szellemi segítségért, amit ö mindig készséggel és atyai gondoskodással ad meg. Majd az ifjúság időn; kint rendezett kongresszusairól sem maradhat el, ott is tanít, sőt a Prohászkaikörök életében döntőfontosságú működést fejt ki. És később mikor az egyetemi ifjúság ezeken az idegen helye: ken megszervezi a tanulmányi szemináriumokat, őt hívják meg, hogy itt a történelmi előadásokat tartsa, amit ö fáradságot és időt nem kímélve, meg is kezd és folytat egész a Felvidék vissza: téréséig. Ezért tanítványai bálványozták, kartársai szerették és irányU tónak ismerték, a város minden rendű és rangú lakója tisztelettel veszi körül. A közügyek intézésében hosszú ideig mint a képvi: selőtestület tagja vesz részt. De részt vesz általában a város ma: gyar katolikus és politikai mozgalmaiban is. A Katolikus Kör, Olt ár egylet stb. elnöke, vezetője. Itt mindenütt, kiváló szónoki képességeivel óriási sikereket arat. Magával ragadó és meggyőző szónok, mert amiről beszélt, amit állított, annak igazságáról meg volt győződve teljes szívvel, lélekkel, ez volt hatásának egyik titka. Magyar volt, amikor nehéz és áldozatos volt annak lenni, hí: vő katolikus volt, mikor a közöny és vallástalanság hullámai zúg: tak errefelé. Ö az, aki »a vallás magánügy« idejében szinte egye: dül lépked templombamenet az odabuzdított gimnáziumi ifjúság mellett. Sőt, hittanára nem lévén az intézetnek, ő vállalja a hittan tanítását is. És ti magyar falvak, magyar városok emlékeztek rá, mikor a szomorú napok alatt télbe:f agyba járva előadásaival felemelte csüggedt lelketek és életet öntött lankadó tagjaitokba. Micsoda erő, micsoda lélek hajtja ezt a különben is törékeny embert akkor, amidőn a magyar ifjúságról és általában a magyar jövőről van szó. Igen, hogy ez így lehetett, azért még valakinek: egy Nagy: asszonynak, egy gondos hitvesi szívnek kell mély hódolattal köszönetet mondani, akinek gyöngéd, szerető lénye mindig buzdítva állt mellette, ha fáradtan megtért csöndes otthonába. így a nehéz munka, küzdelmek, megalázások keserves eszten: dői után végre megadatott neki a legnagyobb boldogság, az, hogy a visszatérés napján ő üdvözölhette a bevonuló honvédeket Ér: sekúivár történelmi várpiacán. Elévülhetetlen érdemeiért 1940:ben a Kormányzó Ür öfőrnél: tósága kormányfőtanácsossá nevezi ki. XII. Pius pápa pedig a buzgó és harcos hívőnek a »Pro Ecclesia et Pontifice« rendjelet adományozta. Most, hogy leszállt katedrájáról, mi tanítványok és kartársak, fájdalmasan, de mégis hálás és büszke érzéssel szorítjuk meg bú: csúzó kezét s könnyes szemmel nézünk könnyes szemébe a távo: zó mesternek és csak azt rebeghetjük: áldjon meg az Isten!