Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1940

Bakos József dr.: Az érsekújvári gimnázium munkája nagy magyar értékeink védelmében

18 ismerettel, táji és népkutató munkával utakat találhat az újabbfejlődés felé. önképzőkörünk már meg is indult az ilyen irányú fejlődés felé. Éppen ebből a szempontból tartjuk értékesnek a IV. a osz* tály önképzőkörét is. Csupa néprajzi előadás: a szülőföld, a drás ga magyar falu, a népnyelv, a népszokások, a magyar paraszt éle? te, ünnepei, jó és rossz oldalai elevenedtek elénk a gyerekek fel* olvasásaiból. Ezek a gyerekek már megtalálták a nép felé fordus lás útját. A magyarságkutató munka, a népi értékek gyűjtése és ápolása már komolyan foglalkoztatja az egészen fiatal érsekújvá* ri diákot is. Az utasítás is megköveteli tőlünk: »Törekedjünk ars :a, hogy a tanulók kedvet kapjanak a néppel való önzetlen fogs lalkozásra és hibáinak javítására . . ., a jó vezető ismeri és szereti a népet, a magyar falut.« De hiszen az élet is ezt követeli tőlünk, ezért kerestünk minél több eszközt ennek a nagy célnak szolgá= latára. Hasonlóan komoly magyar nevelői célt szolgál a III. a.ssok »Védjük Nyelvünket!« című folyóirata is. Megindulása első évéiben iskolánk nyelvvédő és nyelvművelő munkáját szolgálta. Nyelvtisztító és nyelvvédő cikkeket írtak a kis diákok, s a célunk az volt, hogy ezzel az eszközzel is magyarul helyesen és szépen beszélő és író embereket neveljünk tanítványainkból. A szép magyar szó szerelmeseivé neveltük így gyermekeinket- még pedig olyan eszközzel, amely érdekes, eredeti és egyéni munkát kívánt a kicsi gimnazistától is. S ez az eszköz jónak bizonyult. Maga Kodolányi János írta ezekről az érsekújvári kis gimnazistákról: »én nem lepődöm meg azon, hogy olyan ügyesek, értelmesek, mint amilyennek az érsekújvári lapban mutatkoznak«. (A Híd: 1941.. jan. l(Mki számában.) Ebben az évben azután kibővítettük folyós iratunk munkaközösségének munkatervét. Most már kisdiákok és tanárok, sőt az életszerűség és az élményszerűség fokozására írók, tudósok és nagy nevelők (pl. Veres Péter, Karácsony Sáns dor dr., Fekete István, Molter Károly, Kilián Zoltán, Órtutay Gyula dr., Sziklay László dr., Szathmáry Lajos, Bartos Imre dr., Krammer Jenő dr., Bognár Elek színművész) a »legszebb testvéri munkaközösségben dolgoznak együtt e folyóirat hasábjain«. »Ösi kaláka ez. a szellem kalákája« — írja szintén Kodolányi János. Megtisztelt írásával bennünket Csaplovics József főigazgató és Mrenna József igazgató is. Nagy magyar értékek védelmében és szolgálatában áll ez a kis lap. Ápolja elsősorban magyar multunk legdrágább öröksé* gét. drága magyar nyelvünket, s ezt a nyelvet ápolni jelenti legs mélyebb magyarságunk védelmét és ápolását is. Rádöbbentjük tas nítványainkat arra, hogy nyelvünk romlásával romlik és pusztul a magyar gondolkozás szelleme is. Szép magyar nyelvünk bitang jószág módjára szürkül, romlik és pusztul. Olyan közösséget kis vánunk nevelni ezzel a lappal, amelyik majd az iskolán kívül, az életben is vállalja nyelvünk védelmét a további szürkülés és rom* lás ellen. A mai középosztály szomorú nyelvi mulasztásait talán jóváteszi ez a nemzedék. Ezért van nagy nevelőhatása ennek a kis folyóiratnak, mert olyan embereket nevelünk általa: »akik nem hangzó szólamokra, büszkék, akik mélyen érzik anyanyelvükkel'