Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1938
Jól beszól az magyarul, aki ilyen szavakat mond ki: ligetban, kerülnak, győzelemra ... — Nem! — Mi a helyes alak? Miért van ez így? c) Mi a hasonulás? Sok példával mutassuk be! (lépdel, kiejtve: lébdel, ad-hat, kiejtve: at-hat stb.) e., A mondatok, , Előkészítés: Tegnap találkoztam egyik természetrajongó ismerősömmel. Ez az ismerősöm, mint mindig, tegnap is erdei kirándulásáról kezdett el beszélni . . . Egy-két mondatát fel fogom írni a táblára is: (Tábla, füzet!) Tárgyalás: A inult héten kimentem az erdőbe. Be szép is volt az erdő! Bárcsak ma is kimehettem volna az erdőbe! Tanár úr talán nem szereti az erdőt? Most figyeljétek csak meg, hogyan, milyen hanghordozással fogom elmondani az egyes mondatokat! (Az első mondatot nyugodt hanghordozással mondom, mintegy közlöm. A második mondatban szinte felkiáltok, erősebb hangsúlyt alkalmazok. A harmadik mondatot óhajtva mondom el. A negyedik mondatot kérdő hangsúllyal . . .) Természetrajongó ismerősöm beszédéből tehát kiszakítottam négy egyszerű mondatot. (Van összetett mondat is; példák!) A magyar ember inkább az egyszerű mondatokat szereti és használja! Ez a négy egyszerű mondat négy különféle mondatot példáz! (A mondatokat megtárgyaljuk: Az 1. mondatban egyszerűen kijelentünk valamit. A 2. „ felkiáltunk. A 3. „ óhajtunk. A 4. „ kérdünk.) Foglaljuk csak most már össze az egyszerű mondatok fajait: (Tábla, füzet!) Kijelentő m. Felkiáltó m. Óhajtó m. Kérdő m. A mult héten kimentein az erdőbe. Be szép is volt az erilő! Bárcsak ma is kiineliellern volna az erdőbe! Tanár úr nem szereli az erdőt? Nagy betű ...(.) Nagy betű ...(!) Nagy betű ..,(!) Nagy betű ...(?) Jegyzet: Egy rövid olvasmányt kezdünk olvasni. 1) Az egyes mondatok elolvasása után megállapítjuk, hogy milyen mondatot olvastunk el. Egy tanuló a táblánál a megkezdett rubrikába írja a megfelelő mondatokat. Az osztály a füzetébe ír! *) A legtöb magyar nyelvtan ad olvasmányi példatárt is, az elemzésre elsősorban ezeket a rövid olvasmányokat használjuk feli 20