Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1915
ágyúk megszólaltak a gorlicei orosz hadállások előtt, s a vakmerő frontáttörés végleg megszabadította hazánkat az orosz invázió veszedelmétől. Ma egy éve szorongó szivvel tekintettünk a lezajlott kárpáti csatákra, s mig keblünket büszkén dagasztá a bátor hősi mérkőzés a hon határain, aggasztó gonddal borult lelkünkre a tomboló viharnak hullámverése. A vész elmúlt, emeljük fel hát mi is szivünket az Úrhoz, nézzünk mi is hálás tekintettel bátor katonáinkra, akik ott harcoltak egy egész télen a Kárpátok ormán, akik hóban, fagyban, nélkülözések közt, honszeretetüktöl hevítve kiverték az ellent. Mert a hősi védelemnek, a majdnem milliónyi ellenség pusztulásának volt az eredménye a gorlicei áttörés. Az Úr nem hagyta el az övéit, Szt. István Magyarországa nem jutott prédájára a kozák hadnak ; a Kárpátok bércei megdobbantak a rohamra induló honvédek lábai alatt. Te, Mindenható Úr! megacéloztad Magyarország karját és szivét, és most is, mint annyiszor megmentetted e hazát. Ti öreg hegyek, Kárpátoknak mohos bércei, a magyarszág- nak hiv barátai, őrei, ti védtetek bennünket most is, csak úgy, mint ezer éven át. Ti ezer éven át láttatok minket harcolni, küzdeni ; ti megértettétek örömeinket, megsajnáltatok bánatunkban; ti láttatok virulni, láttatok kétségbeesni minket; haragos zordon tekintettel álltatok őrt most is, amikor e hazát bősz elleneink feldúlni aka rtá k. Egymáshoz tartozunk, amióta országot alkotánk, és a sötét fenyőlombok, a szökkenő patak, az ormokon a szellő mind tud beszélni róla, mi mindent éltünk át azóta. A görög tölgyek leveleinek susogása a jövőt jósolta meg az álmodónak, a Kárpátok lombjai a múltról regélnek; csak meg kell érteni szavukat, egész múltúnkat elbeszélik nekünk. He * * Zömök, izmos lovasok vágtatnak a rónán, apró fürge lovaikon könnyedén biztosan ülnek. Sasszemük élesen kémleli a tájat, vállukon a kacagányt meglebbenti a tavaszi szellő; oldalukon görbe kard, övükben ijj és nyiltartó tegez lóg, jobb vállukon hetykén billen hátra a lobogós hadi kópja. A lovasokat Kálmán, a magyarok királya vezeti. Ott küzdenek már az erdős rengetegben ; úttalan utakon vergődnek ki a San partjára, oda ahol a Viar folyik a Sanba, ahol Przemisl városa épült.- 4 -
