Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1908

VI.

Önképzőkör.

Ami az egyetemi és szaktanulmányoknak az élet, az a gimnáziumra nézve az önképzőkör. Amint azokat a jogi elveket, orvosi műtét szabályait az életben érvényesíti az illető, úgy az iskolában tanultak felhasználására az önképzőkörben nyílik alkalom. Mert a természettől bizonyos alkotó ösztönnel vagyunk felruházva, ez nyilvánul meg a gyermeknél, mikor kis korában a homokból házat épit s színes irónt véve kezébe rajzolni kezd. Ennek az alkotó ösztönnek az iskola elméletet ad s leköti egy irányban a szellem műveit illetőleg, mert a gimnáziumnak ideális értelemben egy magasabb szellemi műveltség után törekvők gyülekezetének kellene lennie, nem mint a mostani középiskoláinknak önkéntességi jogot adó intézetnek.

Az alkotó ösztön úgy nyilvánul meg a gimnáziumi elmélet tanulása közben, hogy amit a növendék hall és megért, lelkében átalakítja s mintegy egyéniségén átöntve, azt újjá teszi. A nagyobb tehetségek ugyanis már puszta hallás után kiérzik a maguk odáig szerzett ismeretével s az azok alapján leszűrt tudásukkal az elméletnek nekik nem tetsző részét, idegenszerűnek érzik saját énjükkel szemben s már megkezdik az átalakítás munkáját, a többiek pedig később, mondjuk az otthoni tanulás közben : végeredményben tehát minden értelmes ifjú újjá teszi azt az ismeretet amit halloU, igy működik alkotó ereje. Az iskola azonban félig meddig uniformizál; egyféle ismeretet akar adni, se többet, se kevesebbet és a tanár, a szellemi vezető, egyénisége sem engedi az ilyen — mondjuk — megállapított igazságtól való eltérést,

— 62 —