Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1908

Ezen kívánatos érintkezés hiánya a múltak mulasztása, vagy a szülők kényelmének rovására irandó-e, nem akarom eldönteni

Annyi bizonyos, hogy a iskola munkája iránt nincs meg az egész vonalon a kellő érdeklődés.

Az előző évben erre a dologra nézve a következőket Írtam :

Kevés azon szülők száma, kik elmennek az igazgatóhoz vagy osztályfőhöz s kérdezősködnek gyermekük előmenetele stb. után. Pedig az ilyen érintkezések végtelen értékesek s nem egy tanuló jövőjére nézve elhatározó fontosságúak.

Ha a család a tanuló egyéni hajlamait, kedvteléseit illetőleg minden utógondolat nélkül tájékozza az iskolát s viszont az iskola a maga tapasztalait a családdal közli: közös erővel nagyobb eredményt lehet elérni, ha pedig baj van, azt könnyebben lehet korrigálni.

Érthetetlen tehát igen sok szülő nemtörődömsége akkor, mikor ma minden hivatása magaslatán álló paedagogus készséggel ad a hozzá forduló szülőknek felvilágosítást s ahol szükségét látja, jó tanáccsal is szívesen szolgál. Minél sűrűbb lesz ez érintkezés a család és iskola között, annál kisebb lesz a kettő között levő ür; mert azt a kölcsönös megbecsülésből fakadó bizalom rövid idő alatt át fogja hidalni. S ez természetes is; mert ha két tényező ugyanazt akarja, t. i. helyesen nevelni és oktatni az ifjúságot: akkor egymás munkáját megbecsülik s egymás útját nem keresztezik soha. Hozzá még az sem kicsinylendő dolog, hogy ezen érintkezés révén bizonyos, a tapasztalat által már igazolt paedogógiai princípiumok terjednek el a nagy közönség között. Hogy erre nagy szükség van, az nekem erős meggyőződésem.

Ma sem mondhatok mást s nagyon várom az időt, midőn a szülők gyakrabban és bizalommal fordulnak az iskolához.

Eddig — készséggel megengedem — egyik-másik szülőt talán feszélyezte ama körülmény, hogy az intézetnek nem volt értekező szobája, de jövőre ez a hiány