Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1908

annak munkájáról, javarészben ebben lelik magyarázatukat.

Nem akarom tovább firtatni azt a gondolatot, hanem ezen találkozók értékéről akarok egyet-mást mondani.

Mikor a tényleges növendékek látják, hogy megállapodott férfiak, kik az életben már számottevő állást foglalnak el, összejönnek abba az intézetbe, hol 10 vagy még több év előtt végezték középiskolai tanulmányaikat, s tapasztalják, hogy a tanárok és volt növendékeik között a találkozás lehető szívélyes : lehetetlen, hogy ez gondolatot ne keltsen még az oly gyermek lelkében is, kinek különben, nagy nyűg az iskola. Be kell látniok s be is látják, hogy mégis csak értékes valaminek kell lenni az iskolának, mikor olyan emberek is tisztelettel vannak iránta, kik arra különben kötelezve nincsenek s kiknek abból már nincsen semmi hasznuk.

S ha továbbá azt is látják, hogy ezek a maguk lábán járó emberek a templomot se kerülik el, s mivel — fájdalom — rendszerint minden találkozónak hol egy volt tanár, hol egy volt tanulótárs személyében megvan a maga halottja, a kegyelet lerovása is szemük előtt foly le: lehetetlen, hogy mindez a fogékony, ifjú lélekre hatását eltévessze.

Épen azért a viszontlátás subjektiv örömeitől eltekintve minden iskola hálás köszönettel tartozik volt növendékeinek, kik találkozásaik alkalmával értékes paedo- gogiai munkát végeznek.

De ránk tanárokra nézve minden egyébtől eltekintve személyileg is fontosak ezek a találkozások, ha akarjuk és tudjuk azokat értékesíteni. Felnőtt, sui iuris férfiakkal állunk szemben, kiknek a diákélmények kapcsán elejtett megjegyzései sokszor nagyon is tanulságosak, meg- szivlelésre méltók.

Végül ezek a találkozók, indító okuk lévén többek között az iskola iránti szeretet is, nagyon alkalmasok arra, hogy növeljék a magyar iskola igaz barátainak a számát. Ha ez igy lesz, akkor majd illetékes helyen is lesznek az iskolának szószólói.

— 14 —