Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1905
alattvalóikat. Hízelgő gyáva udvaroncok kormányozzák a birodalmat, és nem késnek ezt a saját előnyükre kizsákmányolni. Valamikor hires volt a római nép törvénytiszteletéről, most a császár kegyenceinek szava a törvény; erőszak arat mindenütt diadalt, s a legrégibb nemes családok sorra pusztulnak egy Seianusnak parancsszavára. Mikor Augustus véglegesen megteremtette az egyeduralmat, a monarchia igen erős támaszát a provinciákban kereste. A köztársasági Róma hadjáratai mindig az ellenfél teljes megsemmisítésével végződtek; maga a nagy Cato hires mondásában : „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam*', hűen fejezi ki a római népnek ez irányban való gondolkodását. A teljesen megsemmisített provinciák sohasem tudtak felvirágozni a kapzsi prokon- zulolc és proprétorok kormányzása alatt, és bizony sok igazság rejlett Mithridates szavaiban, mikor azt mondotta : Egész Ázsia szabaditójául vár engem. Augustus segített némileg a provinciák sorsán ; szigorúan ellenőrizte a kormányzókat és az adószedést rendes tisztviselőkre bízta. A tehetetlen császárok alatt a provinciák ismét a helytartók kincsszomjának lesznek kiszolgáltatva : csak a súlyos adóról ismerték államukat, s a helyett, hogy a császári hatalmat növelték volna, mindig készen állottak megbuktatására. Rosszul számítottak a császárok akkor is, mikor a provinciák lakóit a polgárjog kiterjesztésével akarták magukhoz láncolni. Elveszítette a régi polgárjog tekintélyét, de meg súlyos gazdasági következményei is voltak. Mikor az italusok megkapták a polgárjogot, sokan siettek túladni kis vagyonúkon ; Rómába tódultak, hol a polgárjog gyakorlása minden munka nélkül is megélhetést biztosított számukra. Most ugyanez történik az egész birodalomban. Csakhamar eltűnik a jómódú középosztály : csupán hatalmas nagybirtokosokkal és teljesen vagyontalan néppel találkozunk. A vallásban nem hisznek az emberek. Rengeteg vallás létezik ekkor Rómában és egyikben sem hisz senki; Ovidius költeményeiben nevetség tárgyává teszi — 4 —