Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1904

I. A főnévi igenév

alakja. Idővel azután ez a főnév úgyszólván összes eseteivel együtt eltűnt, csak egy (más nyelvekben kettő is) esete maradt meg, még pedig az élénken célt kifejező esetek közül (mint pl. a dativus, accusativus vagy a locativus az indogermán nyelvekben.)*) Első lépés volt ennek a célt kifejező esetnek elkülönítésében, hogy igei szerkezetet vett fel.**) A gyakori és felötlő használat hamar elszigetelte társaitól, ezeknek eltűnésével pedig uj kategóriába lépett, mindig jobban közeledve az igékhez. Követte őket (a latinban és görögben) a cselekvés különböző módozatainak — majd midőn az igealakok a cselekvés módozatából az idő fogalmába mentek át a különböző időrendszereknek a kifejezésében ; sőt személyragozva időalakokat fejezett ki s uj módokat létesített (latin conj. iirperfectum és plusquamperf.) De tekintsük most már közelebbről a főnévi igenevet (irni, járni). Külső jelének elemei eléggé szembetűnők. Főnevének képzője az n, ma már elavult képző, de eredetibb m alakban régente használatos volt {m a képzője az öröm, álom, haszon, szavaknak). A határozói rag az i; ilyen szerepben manapság ez se használatos, bár irányt kifejező, viszonyszóink névutóink végén az eredetibb ^(mélyhangu társa á) alakban előfordul (fölé, alá, neki). 1.) A főnévi igenév mint határozó. A főnévi igenév mondattani szereplésének leírását kezdjük az eredeti szerepén, az irányt kifejező határozón (lativus). így fordul elő a szanszkritban, görögben, olykor költőknél a latinban is. A franciaban és a németben elöljárókkal látják el a főnévi igenevet az illető határozónak *) Mintha pl. az ás igéből képezett ásás főnév ásásra alakja szigetelődne el főnevének más mondatrészi alakjaitól, sőt ezek eltűnnének, csak ez az egy határozói alak maradna meg. **) A főnévi meghatározásokat nem birtokos jelzői alakban vette maga mellé, hanem olyan esetben, amilyent az igei alapszava szokott vonzani a mondatban. Mintha pl. föld ásásra helyett egyszerre csak ez a kifejezés kezdene lábrakapni földet ásásra. — 4 —