Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1904

I. A főnévi igenév

az illik és kell mellett. Pl. Erőt lehellni tetszik III., 394. Fáj látni nekik a hőst, s nem harcolva elomlania I., 491. Illik idehagynod engemet I., 180. Neki mindig tűrni és remélni kell I. 170. (Mai nyelvünkben a főnévi igenév legtöbbször tán épen a kell mellett alanyul fordul elő.) Látszik a főnévi igenév mellett személyesen fordul elő, a főnévi igenévvel egy alanya van. Ezt a latin videtur-nak teljesen megfelelő szerkezetet hivjuk nominativus cum infinitivo-nak. A magyarban ilyen szerkezet csak a látszik mellett fordul elő, amellett is rendesen csak a harmadik személyben. Pl. Itt amott ha látszik ut nélkül bolyongni egy magányos lábnyom I., 6. A főnévi igenév mint általános alany. Már az előző példákban is személytelen az állítmány csak az egy látszik fordul elő személyesen, még jobban kifejezik azonban ezt az általánosságot az állítmány kihagyása miatt megcsonkult mondatok Pl. Két sarut találni, s emberlábat abban I. 6. Kőfalon nem látni átal I. 14. Mintha föld alól mennydörgést hallani. Látjuk tehát, hogy a lehetőség, képesség kifejezéseiben gyakran elmaradt az állítmány s megmaradt a mondatban a puszta főnévi igenév. Gyakran azonban a főnévi igenéven ismét kifejezzük a lehetőséget Pl. Képzelhetni mily nagy volt a levél III., 187. Nem vehetni tőlem rossz néven III., 258. — A fejlődés tehát ez : nem lehet tudni — nem tudni — nem tudhatni 4.) A főnévi igenév mint állítmány. A fentebbi általános alanyu nem tudni példákra is rámondhatjuk, hogy az igazi állítmány kiesése után az állítmány szerepét is a főnévi igenév veszi magára. Hisz mint a nem tudhatni kifejezés igazolja, a nyelv— 14 —