Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1903

I. Oláh Miklós levelezése a németalföldi humanistákkal

mint embert teljesen megsemmisíteni törekedett.

1) Albertus Pius könyvét, amely ellene irányul, szerfölött ostobának mondja, és mert a párisi theologiai kar neve alatt jelent meg, s „az őrült dékán meg az elvadult Beda is közreműködtek ebben" ez őt rendkívül bántja.

2) A párisi theologusok egy másik könyvet is adtak ki, „amely telve van meglepő hazugságokkal, annyi esztelen szidalommal, hogy már ennél szemtelenebbül hazudni sem lehet, s egy fúria sem dühönghet eszeveszettebben"") A már emiitett Herborn-féle könyvről igy ir Oláhnak : „Antwerpenben kinyomtatták egy tudatlan, dühös, megvadult és megbőszült ficzkónak a könyvét, amely hallatlan dolgokat vet a szememre."

4) Egy más alkalommal pedig azt mondja Herbornról : „Semmit sem tud üres fecsegésen kivül"

5) Ilyen hangon szokott beszélni ellenfeleiről. Ha egyszer erélyes támadás éri, megijed, hiúsága félti hírnevét, és ilyenkor szidalmazza ellenfelét, álutakon töiekszik azt tönkretenni. Igen érdekes példa erre az az eljárás, melyet Herborn munkájának megjelenéss után elkövetett. Először, mint láttuk, szitkozódik, azután panaszkodik Oláh Miklósnak és a palermói érseknek, hogy ő ellene ilyen támadást intézett ez a franciskánus, s mentegeti magát, hogy ő soha se tette azokat, amikkel vádolják.

6) Kéri őket, eszközöljék ki az udvarnál, hogy az akadályozza meg Herborn könyvének terjesztését.') Jellemző az udvar gondolkodására nézve, hogy ott teljesen igazat adlak Erasmusnak, és a királyné intézkedett, hogy azt a könyvet, ha ki van is nyomtatva, terjeszteni nem szabad.

8) Oláh Miklós nagy örömében még e rendelet mását is elküldi Erasmushoz, és vigasztalja, hogy el fogja venni büntetését a könyvkiadó, mert cenzúra ') Janssen : J. m. II. 10. ») 201. 3) 202. 4) 448. 5) 449. «) 448—449. ') 451. 8) 473. — 14 —