Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1903

I. Oláh Miklós levelezése a németalföldi humanistákkal

babért szereztek számára. Foglalkozott a klasszikafilológiával, pedagógiával, theológiával, sőt még a költészettel is megpróbálkozott. Eletét bizonyos ziláltság, bizonyos nyugtalanság jellemzi. Mutatja ezt már az is, hogy megállapodott lakóhelyet sehol sem tudott találni. Először kolostorba lép, innét Rómába akarván utazni, eltávozik és soha sem ter vissza. Majd Franczia-, Angol-, Olaszországot látogatja meg, mindenütt le akar telepedni ; majd Németalföldön akarja befejezni életét, és Freiburgban éri a halál. Nem lesz talán érdektelen megkisérlenünk Erasmus jellemrajzát néhány vonással megalkotni, felhasználva azon adatokat, amelyek Oláhhal való levelezésében előfordulnak. Elete, munkái azt a benyomást teszik ránk, hogy maga sem volt tisztában azzal, hogy micsoda álláspontot foglaljon el az eszmék eme forrongásának korában szellemi tevékenységében ; mily eszmék és elvek vezessék őt különösen theologiai értekezéseiben. Bizonyos ingadozás, bizonyos határozatlanság vonul át egész életén, és ez nyilatkozik meg munkáiban is. Theologiai irataiban, leveleiben annyiféleképen beszél, a hány-féle emberrel van dolga. Csillogó nyelvvel törekszik bizonytalanságát palástolni, úgy, hogy Luther szavai szerint: „Ha az ember meggondolja, ő sokat mondott, és mégse mondott semmit sem, mert minden irását oda lehet magyarázni és értelmezni, a hová az ember akarja."

1) De nézzük csak vallási irataiban mily felfogással nyilatkozik a katholikus egyházról. Bizony ő itt igen sok ellenmondásba került önmagával. Szereti az egyházat csipkedni, dogmáit ketségbevonni, de hogy ezt ő tette, fél bevallani. így pl. összehasonlítja a bibliát a pogányok mithologiájával és a biblia elbeszéléseit ilyen pogány allegóriáknak tünteti fel.

2) A bolondság dicséretében azt fejtegeti, hogy a bolondság dominál az egész világon, mindenki alattvalója neki, különösen pedig a papok. ') Janssen: Geschichte des deutschen Volkes .... II. 13. Janssen: J. m. II. 18., továbbá Geiger Renaissance und Humanismus. 543. — 11 —