Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1902

VI. Ifj. segélyegylet

Ilyen a jelen képe. Nein fényes, de biztató kép. A munka befejezését nem jelentheti, de reményekre jogot adhat. Érsekújvár és környékének közönsége nemcsak jószivének, áldozatkészségének adta lenyes tanújelét adományaival, de éles belátásának is, a melynél fogva ifjúsága szellemi erejének kifejlesztését megkönnyíteni, előmozdítani törekszik. Fogadja érte a tanári kar és jótékonysága jövendő részeseinek köszönetét. Az egyesület immár életre képes. A tanári testület a lehető leggyümölcsözőbben fogja ezt az életet szabályozni. Ám még fejlesztésre is vár. Szülők, a kiknek gyermeke iskolát látogat, — pályájukon czélt ért emberek, a kiket a középiskolához gondtalan, vagy küzdelmes emlékek kapcsolnak, — gyámolt nélkül felküzködöttek, akik tán maguk is hasonló segély-egyesületnek köszönik sorsuk szerencséjét, gondoljanak olykor azokkal, a kiket az anyagiak hiánya tart távol a tudás forrásától. Kettős czélt szolgálnak vele : a nemzet szellemi tőkéjét gyarapítják és fiatal lelkeket mentenek meg annak a keserű gondolatnak a mételyétől, hogy a társadalom csak anyagi erők megmentésére tud egyesülni, szellemiekére nem. Slaud János, a segítő-egyesület titkárja. — 81 —