Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1901

azt hiszi, hogy eleget tett szülői és polgári kötelességének akkor, a mikor fiát minden taneszközzel és jó tanácscsal felszerelve iskolába küldi. A többit a jó Istenre és a tanárokra bizza. Mindenesetre szép a bizalom, kell is, hogy azzal viseltessék a szülő fia tanárai iránt, de pusztán ezzel háborúkat még nem nyertek, bizalommal egyedül nevelési eredményeket felmutatni nem lehet. S az ilyen szülő várja a nagy eredményeket, azonban fiának naponkinti leczkéivel nem törődik, azt sem tudja mit kell tulajdonképen tanulnia. S hogy mentegesse magát ezen nemtörődömség miatt, rendkívüli elfoglaltságára hivatkozik, idegességével áll elő és önönmagát mintegy beleringatja ezekbe a tévedésekbe, ferde felfogásokba. Hébe-hóba érdeklődni kezd fiának iskolai dolgai iránt; de ez az érdeklődés pusztán abból áll, hogy megkérdezi gyermekétől, tudja-e a feladott leczkét. Az természetesen igenlőleg válaszol s ezzel az ügyet befejezték. Vagy sokszor tanulásra buzdítja fiát s megelégszik avval, ha a fiú órahosszat könyve előtt ül, a semmiségbe bámul és tudj' Isten hányadik határban kalandoz eszével. De személyesen meggyőződni az eredményről, már megerőltetés számba megy. Az iskola munkájának csak úgy lesz meg a kellő foganatja, ha a házi nevelés azzal egy csapáson halad. Az a nagy jelentőség, melylyel a középiskolai oktatás és nevelés bir, csak akkor juthat teljesen érvényre, ha a szülők is méltányolják azt a fontos szerepet, melyet a középiskolai tanitás fiaik nevelésénél hiven betölt. Nem a gyermek serdülő elméjének megkínzása és túltömése — mint azt igen sok szülő hiszi — képezi az iskola czélját; korántsem. A mint már fönebb említettem, a gyermeki elme kiművelése mellett a jellem, a karakterszilárdság ápolása és művelése. S ugyan hány szülő tekinti az iskolát ilyennek ? Szükségét látja e mindannak, a mit az iskolában tanítanak ? Bizony nem sokan. A fő az, hogy a fiú úgy a hogy elvégezze az egyes osztályokat, meg legyen a bizonyítvány, a többi az mind mellékes. Az ilyen szülő nem igen törődik azzal, hogy tényleg tett-e haladást fia tanulmányaiban, van-e foga— 5 —