Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1898

Oh ! tüneményes idő! Csodálatos korszak ; Ki tudna feledni ? ki az, ki nem áhítattal fordul feléd ? Aztán . . . nagy vihar volt . . . A terebélyes fa lombjai megtépve, ágai letördelve bevertek a pusztulásra itélt földön. De „a ki megszaggat, meg is vigasztal" mondja az irás. A kikeletet hirdető madárkák fészket raktak az ősi fa megmaradt gályáin ; egy uj tavasz reményét hirdetve lelkesen. Nem némult el a nemzet dalnokainak ajka és nem maradt meghallgatás nélkül a jók javának Istenhez nemzetükért felszálló imája. S jött a tavasz. Sugaras verőfénye ráhullt az elpusztult mezőkre, hogy uj élet támadjon a könynyel áztatott barázdák között Ragyogó fénye beszállt a szivek belsejébe, hogy uj öröm fakadjon a hosszú mély fájdalom nyomán. S melegével átjárva a lelkeket, ezerszeres tündökléssel ontá azokból sugarait a boldog magyar hazára, midőn igazságos Mátyás palotájábán és a fejedelmi Duna partján egybedobbanó szivvel fogadott áldásos, örök frigyet egymásnak a nemzet és koronás királya. És szárnyaló szárnya nyomán a feléledt nemzet geniusának uj élet támad. Itt templomot emel a tudománynak, palotát a művészetnek, ott áldását bőven ontó rónasággá változtatja a terméketlen mocsarat s megnyitja a Duna vaskapuját a világkereskedésnek. És mig köztereinken, várak ormán szobrai emelkednek nemzeti dicsőségünk nagyjainak, a völgyekben gyárak füstje és gépek zaja jelzi a folytonos munkát, mely ezereknek biztosítja a jólétet, miről őseik álmodni se tudtak. S fenn, Mátyás lakában a költők és gondolkozók népének, az egyik legrégibb és leghatalmasabb kulturnemzetnek vendégül jött uralkodója dicsőítő lelkes szóval fordul a nemzet felé, mely küzdelmes múltja után oly bámulatos gyors fejlődéssel sorakozott Európa nagy nemzetei mellé. És e nemzet nem az 1848. előtti nemzet, melyet egy fél millió kiváltságos alkotott, de az 1848-as törvények szellemében ujjá teremtett egységes, hatalmas magyar nemzet, melynek tagja e hon minden fia. Ennek a nemzetnek tagjai vagyunk mi kedves ifjúság és hogy tagjai lehetünk az 1848-iki törvényeknek köszönhetjük. Legyenek hát e törvények előttünk mindig szentek, és legyenek áldottak akik ezeket meghozták. Emlékezzetek mindenha hálával reájuk és legyenek ők a legtisztább hazafiság példányképei előttetek. Emlékezzetek arra a soha el nem halványuló fényes napra, mely e törvényeket, hazánk, nemzetünk boldogságára adta. Ünnepeljetek lelkesedéssel, kegyelettel és éljen a ti ünnepléstek alatt szivetek, lelketek szeretetében a haza és éljen ki e törvényeket védi, ki ez ünnep szentesitésévet is részt vett a nemzet kegyeletében, nemzetünk áldott atyja, a •egelső magyar ember, éljen a király! 3. Noszkay Ödön VIII. o. t. szavalata. (Ébredés, Bajzától.) 4. Neumann Sándor VIII. o. t, felolvasása : „Visszapillantás 1848-ra." 5. Szózat. Más önképzőkörök munkálkodását a „Tanulók Lapja"