Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1897

dráma eredete és fejlődése sem áll előttünk teljesen tisztán minden részletében és vonásában fejlődése nevezetesebb pontjáig, nevezetesen Aishylos működéséig. A görög dráma alapja a görögök isten-tiszteletében található fel, még pedig a természet tavaszi újjászületését és őszi hervadását személyesítő Dionysios cultuszban. Dio- nysiosnak négy ünnepe volt évente: 1.) Kisebb vagy mezei dionysiák, aszüret ünnepe deczemberben; 2.) Lénaia borsajtó ünnepe januárban ; 3.) Virág ünnep februárban, mikor megkóstolták az uj bort; 4.) Nagy dionysia már- cziusban. Ezek az ünnepek bőven adtak alkalmat a népnek és később a karvezetőnek és a karnak Dionysios szenvedése, öröme, kalandja, győzelmeinek megéneklé- sére. Ezeken az ünnepeken Dionysios symbolumának körülhordozása mellett körmeneteket tartottak, a mikor mindenféle trágár tréfákat megengedtek maguknak és egy fából vagy szőlővesszőből összerakott oltárt álltak körül, énekelve Dionysíosra dithyrambokat, majd alakultak egyes karok, melyek az összegyűlt nép között középen kört formáltak és az ünneplő közönség helyett énekeltek eleinte csak rögtönzött dithyrambokat, egy karvezető vezetése alatt, a melyeknek tárgya Dionysios világjáró útja és azon szenvedések, kalandok, győzelmek, melyeket Dionysios átélt. Ezen táncz és zene kíséretben előadott énekek tiszta kardalok voltak. Ezen kardalokból keletkezett lassan-lassan a tragoedia és comoedia. Minél többször énekelték Dionysios tetteit, annál bensőbb rokon- szenv támadt bennük Dionysios iránt. Szívesen képzelte magát a karvezető Dionysiosnak és a kar Dionysios kíséretének, bachansnőknek, satyroknak, panoknak. A karvezető saját tetteit, kalandjait igy adta elő, a kar részvéttel kisérte előadását és ezen előadás által benne támadt érzelmeknek, örömének, fájdalmának, dalokban, felkiáltásokban adott kifejezést. Ez már több volt mint egyszerű hymnus, ez már közel állott a drámához, ez volt a dór lyrai tragoedia, a mely ilyenformán az epikának és drámának összetételéből keletkezett. Főrésze volt a karének, a karvezető előadása még csekély szerepet játszott. Feltalálójának Epigenest mondják, a ki

— 5 —