Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1897

A görög dráma eredete és fejlődése.

fljjjfzon megbecsülhetetlen kincsek között, melyek az 'antik világ egyik részének a görög világnak hagyatéka gyanánt, az idő és emberek minden pusztításai daczára ránk maradtak, kétségkívül ennek irodalma a legbecsesebb, mert legtanulságosabb. Ezen úgy szólván páratlan irodalomnak egy gyöngyfüzérét képezik a — fájdalom ■— nem nagy számban ránk maradt drámák. Mindössze négy olyan név van, a melyet említhetünk : Aischylos, Sophokles, Euripides és Aristophanes, kiknek meglehetős számú teljes műveit bírjuk. Aesch. 7., Soph. 7., Euripides 17 tragoe- diája és Aristoph. 11 comoedijája. Maradt még ránk számtalan drámairó neve, még több dráma töredék, melyek között több olyan akad, mely írójának nagy tehetségét sejteti. Olyan nevekről van tudomásunk, mint Thespis, a kit a görög tragoedia atyjának neveznek. Choerilus, Pratinasz, az Aischylos előtti korban és részben Aischylos korában. Aischylos fla, Euphorion, testvér ha Philokles, ennek fiai Morszimos, Melanthiosz. Sophokles családjából fia Iophon és unokája az ifj. Sophokles. Euripides családjából ifj. Euripides. Arisztarkhosz, Ion és Akhajosz, Agathon; Khairemon, és Theodektes olvasni való drámákat írtak és ezeken kívül még sok más tragoedia iró neve maradt ránk. — A comoediát Aristophanesen kívül sok költő művelte, a kik közül a ó vígjátékban kitűntek

3