Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1895
kozik, szintén vétesse pontosan ellenőrzött jegyzékbe. Minden egyes jelenséget itt is magyarázzon meg, hogy a tanuló ne csak amaz egyfelől, hanem egész csoportja és minden analógiája felől tájékozva legyen. Különös figyelmet fordítson a szóviszonyitásra és szórendre. Általában a stilisztikai elemek, különösen a költőiek tárgyalásában óvakodni kell attól, hogy száraz nomenclatura tanításává ne fajuljon és hogy az írói és főleg a költői előadást mesterséges, a hatást kiszámító eljárásnak ne tüntesse fel. A tanár elfogja találni helyes módját, ha mindenkoron előbb az olvasmány összefüggő előadásán érezteti a költői kifejezés hatását, s kifejteti a közbeszédtől való eltérésének okát, még pedig több esetben, mielőtt külön kiemelésére s megjelölésére gondol; ha viszont a rendszer egybeállításában egyenesen a lelki szükségből indul ki, mely a kifejezés különböző módjára készt, s melynek természetes nyilatkozata olykor még a köznapi beszédben is föllelhető. A rendszeres egybeállítással kapcsolatban s párhuzamosan, megfelelő stilus gyakorlatokról is gondoskodjék a tanár. 2. Utasító észrevételek a latin nyelv tanításához. A Linito eljárás az alsóbb osztályokban. A latin nyelvi fanitás két fokozatán, melyek közül az első, régi gyakorlat szerint, főleg a grammatikai biztosság és a legszükségesebb szókincs megszerzésének van szentelve, a második annak alapján a római irodalom nevezetes termékei tanulmányának, az uj terv nem változtat. Módosításai különösen az alsóbb osztályokban egyedül a tanító eljárásra vonatkoznak. A tanterv ugyanis a latin nyelvi oktatásban is mentői előbb összefüggő olvasmányt óhajt alkalmaztatni. A tanítás azon módja, mely pusztán a nyelvtani szabályok tanítására, alakokon vagy összefüggés nélküli mondatokon való begyakorlására szorítkozott, a tapasztalat szerint nem biztosította eléggé magának a nyelvtani biztosságnak elérését sem. A tanuló kétségkívül érezte a nyelvvel való közvetetlen érintkezés hiányát, azon jelentőséges, tartalmas nyelvhasználatát, mclylyel a régibb iskola, midőn a tanítás nyelve is latin volt, a nyelvtani gyakorlaton felül bőviben rendelkezett, és mely nélkül semmiféle nyelvnek igaz elsajátítása nem remélhető. Iskoláinknak jelenleg a tanítás módszeres berendezésével kell pótolni a hiányt; érdekes és nevelő tartalmat kell nyújtani az idegen nyelvben, és ez által, hogy a nyelvalakokkal való foglalkozást a tartalomhoz füzztik, egyrészt fokozni a növendék érdekeltségét a tárgy iránt, másrészt gondolkodásának energiáját a szabályoknak a tényekből való elvonásával emelni. Különben a paedagogiai belátásnak csak oly kívánsága fog érvényesülni a tanterv követelményének megvalósításában, melyet már a régi iskola gyakorlata ellenében is hangoztatott, hol nyelvhasználat és nyelvtani gyakorlás minden észszerű kapcsolat nélkül haladt egymás mellett. A tanító eljárásnak e czélszerü módját gondolkodó tanárok, kik figyelembe szokták venni növendékeik képességét, egykönnyen nem téveszthetik el; de alkalmazásától a nyilvános tanításban teljes eredmény csak akkor remélhető, ha azt a kiválóbbak buzgalma megfelelő tankönyvek szerkesztésével fogja gyámolitani. Különös gondot követel az alkalmas olvasmányok kiszemelése, illetőleg szerzése. A római irodalom maga tudvalevőleg nem nyújt oly olvasmányokat, melyek egyszerű szerkezetüknél fogva, különösen, a mi első sorban figyelembe veendő, syntak- tikus nehézségekkel nem terhelnék a kezdő tanítást; a könyvszerző kénytelen tehát — 88 —
