Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1894

Földrengések. Furcsa érzés fogja el egész valónkat, ha a biztos és megingathatlannak liitt talaj lábunk alatt inogni kezd, e furcsa érzés az első pillanatra magával ragadja úgy a szakértő tudóst, mint a babonás tudatlan tömeget. Fejvesztetten, mintegy ösztönszerűleg rohan minden élő lény az Isten szabad ege alá és ha durva lelke még oly szitkokkal lialmozla is a fölöttünk őrködő Gondviselőt, reszkető kebléből fohász fakad és káromló ajkai imára nyílnak. Természetfölötti erő hatalmas működését látja a nagy tömeg a földrengésben, isteni ujmutatást ismer fel a bűnös ember ama hatalmas erő működésében, mely a felhőkkel kaczérkodó évezredes hegyormot összezúzza: itt viruló városokat semmisít meg, ott földdavabokat ránt le a mélységbe eltemetve azokat ős kultúrájúkkal; emitt a rohanó folyót állítja meg útjába, hogy tengert készítsen oda, hol eddig zöldelő mezők terültek el, amott egy hatalmas folyamnak veti meg ágyát lecsapolva a tenger árját a gránit bérezek tömkelege között. És a tudós, ki a természet hatalmas működését tanulmányozta, ki minden változásnak okát véli tudni, ki műveli lelke tudás vágyával törekszik megközelíteni a fönségesen ideális isteni képmást, — tán nem rendül meg? a mikor számításai és következtetései tömkelege között messziről jövő moraj, tompa dübörgések után papírja alatt tánezra perdül asztala, mintegy — 3 --