Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1891
örömmel osztozott. Az anyának előszeretete a költészet iránt mély nyomokat hagyott Alfred lelkében, ki még férfi korában is nagy előszeretettel viseltetett annak különösen drámai része iránt, és még Szibériai utazása alatt is, a kietlen Irtis mellékén, utitársának unalmát elűzendő : Goethe »Fauszt«jának verseit declamálta. Az anyától örökölt e nemes ízlés örökségként szállott műveire, melyeknek szép nyelvezete és gondolatmenet elevensége sok oldalú költői olvasottságáról tesznek tanúságot. Bizonyos csodálkozással vehetjük ezek után, hogy a jövő nagy természetbúvára 1843-ban nem lépett orvosi vagy természet- tudományi pályára, mint ezt Reinhold bátyja tévé, hanem egy teljesen gyakorlati pályát választott: az építészet tanulmányozásával foglalkozott Altenburgban 4 éven át, tehát 1847-ig. Tán benső sügalma tartóztatta vissza a természetbúvárkodástól, mert nem remélte az e téren nagy hírnevet szerzett atyját megközelíthetni ? Vágy azon meggyőződés vezette, hogy a készülő természetbúvárra nagyon is hátrányos lehet azon körülmény, melyben atyja valóságos auctoritásra tett szert. Vagy tán számításból ment más pályára, lévén akkor még a természetvizsgálónak életkörülményei nagyon is megnehezitve ?... Nem tudhatni. De a gyakorlati építészet tanulmányozása minden esetre nagy előnyt nyújtott neki, melyet későbbi éveiben az állatkertek és állatnevelő intézetek szervezésénél nagyon is feltudott használni. A véletlen közben játszása azonban megváltoztatta életpályáját. U. i. Müller János Vilmos báró, egy szenvedélyes vadász, természe t kedvelő és madár szerető, ki már előzőleg beutazta Afrika egy részét ornithologiai tanulmányok beszerzése végett, egy második, az előbbihez hasonló, utazást tervezett és ebhez utitársat keresett, ki vele az ismeretlen földrész belsejébe hatoljon ; egy ifjú társat keresett, ki az állatok vadászatában és praepara- lásában, de különösen a madarak tömésében gyak о rlott legyen. E felhívás Brehm Alfrédben szunnyadó természetb uvárkodás érzetét felélénkité, ő lett tehát Müller bárónak legalkalmasabb uti- társa, kit csak kívánhatott, mert felhívása feltételeinek teljesen megfelelt. A kölcsönös szerződés létre jött és az utazók 1847 jul. 6-án elhagyták Triesztet; Brehm Alfréd valószínűleg nem gondolt arra, h ogy öt évig nem fogja szülőföldjét viszont látni. A görög partokon történt rövid tartózkodás után Egyptom- ban kötöttek ki, hol azon szomorú tapasztalatot szerezték, hogy a pálmák hazájában nem lehet büntetlenül hajadon fővel járni kelni, mert mind ketten heves napszurástól gyötörtettek Kairóban ; itt egy valóban keserves pillanatot éltek át: Aug 7-én egy hatalmas földrengés riasztotta fel a város lakosait és reszkettette meg épületeit és mig mindenki rohant a szabadba életének meg %
