Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1876

Rövid nézetek az oktatás körül.

B. Á, - tói

Korunk számtalan eszméi között lia szerte tekintünk, valamennyi között legelső helyen fogjuk találni a haladás eszméjét, mint olyat, melyre mindenki köteleztetik, melyet előmozdítani mindenki tartozik, hacsak csökönösen elmaradni nem akar.

Valóban , ez oly nemes eszme, hogy ellene egy polgára sem szegülhet a hazának, olv nemes eszme, milyent egy nemzet sem utasíthat vissza : látván ennek minden oldalról való hasznát s előnyeit; látván továbbá a maradás szellemi és anyagi hátrányait. — Ámde éppen azon körülmény hogy minden ember, minden nemzet e cél felé pályabért nyerendő sietve tör: nagyon belátható az, hogy első és győztes csak az lééiül, ki könnyít vén magán, a legrövidebb utat választván s helyes irányt lelvén indult meg. Sok ember, sok nemzet clbukhatik e nemes versenyben, de leginkább az, ki előre hirdeti diadalát, leginkább az, ki legkevésbé van tisztában a „miként" felett.

Jól lehet, ez csak Ködös képe egy versenynek, eléggé hűen tükrözi mégis vissza azon módot, melyen nemzetünk a haladás ösvényére lépni vágy. Éppen ezen „miként” ezen mód képezi a kérdések kérdését, mit ha egy nemzet kellő ügyességet kitalálni képes, feloldozata a cél elérésének gordiusi csomóját. Hogy az egész kérdés a nevelés körül forog, az mindenki előtt világos; s innét fogjuk megérteni, miszerint minden nagy kérdések közül ez vonz maga köré legtöbb vitát azok részéről, kik vagy szak férfiak, vagy legalább— maguk hiszik hogy ők azok. E nagy kérdés tisztázásához akarunk mi is járulni oly módon, hogy a kiket érdekel, közelről szemlélhessék meg azt.

Л nevelés célja az, hogy a nevelendönek szellemét nemesítsük, eddig ismeretlen de üdvös ismeretekkel gazdagítsuk, szóval, hogy a tudatlan gyermekből oly embert a- lakitsunk, ki az Isten, ember társai és önmaga iránti kötelmeit ismerje : ki a neki hasznos és üdvös dolgokat megismerje s önhasznára fordítani, az ártalmasat pedig magától és másoktól is távoltartani tudja. Ez a nápnevelés kérdésére való felelet, a mitől lényegesen nem igen tér el a tudományra nevelés sem, Minthogy pedig okosan é- piteni csak alapokra lehet, nem vélünk tévedni, midőn bizonyos állítással szemben azt állítjuk mi: hogy csak a jól nevelt népből lehet jól nevelt tudóst képezni. De ha valakinek mégis volna kedve azt vetni ellen hogy : csak jól nevelt, vagyis tudós szakférfiú, kitűnő tanító képes kitünően tanítani s jól kiképzett növendékeket elömutatni, mi a múltra utaljuk azt és a tapasztalásra, mely azt bizonyítja hogy még a legbarbá- rabb korban is léteztek az utókor által megcsodá't nem oly tudósok kik csak aránylag a többivel voltak azok; de olyanok, kik manapság is mintául szolgálnak. Kilátszik ebből az, miszerint korántsem oly láncolatban levő két fogalom az melyek közül egyik lét feltétele a másiknak. — Ha igen, akkor helyesen következtethetem azt, miszerint az azonkori népnevelés helyes volt, vagy legalább kielégítő állapotban vala. Talán az önképzés ada Franciaországnak bizonyos korban annyi tudóst egyszerre ?—Talán az önképzés ada létet a jelen kor tudósainak? — Mi azt hisszük hogy részben igen; de az iskola veté meg azon elégséges alapot melyre az önképzés szép munkája a tudományosság csarnokát emelé, — Ha a theoriak jogosultak a tanügy terén — a mitől pedig ma napság hemzseg — mi is felállíthatnék azon theoriát, miszerint az önképzés