Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1876

dós. Nem mulató helyekre, nem színházba, csak ha megvagyunk a darab jóravalósága félül győződve. Nem kell küldeni a gyermekeket ismeretlen helyekre, ismertlen emberekhez, vagy oly helyekre, hova félve megy. Nem kell üt kényszeríteni vígságra de ha húskomor természetű, ajánlatos a szülő vezetése alatt való utazás, vagy egyéb mulattató szórakozás.— Ne beszéljünk előtte oly dologról, mit ü félre érthet; ne fogjuk erőszakkal rá hogy ö hazudott, vagy valamely rosszat követett el, midőn vagy tudjuk bizonyosan hogy ő azt nem tette, vagy legalább alaposom hihetni. — Soha se engedjük őt zárt vagy elkülöníthető helyen magánosán, vagy másod magával. Legyünk rajta hogy mindég foglalkozzék, mert a henyeség készteti öt aztán oly tényekre, melyek erkölcsei hajó törését, okozhatják. Szem előtt tartsuk öt asztalnál és asztal után. Tanítsuk köszönetre és háladatosságra azáltal, hogy olyat köszönjön meg. a mi megköszönhető, — Nem meg köszönhetők az esetlen hókok, nem a kérdések stb. effélék.

Nagy gyöngessége sok szülőnek, hogy gyermekét iegkiilönbnek tartja, sőt ha tanítója öt kissé ostobának jellemzi, rögtön kész a harag. Gondolja meg a szülő hogy a tanító jobban ért annak megítéléséhez A jó gyermek öröme szülőinek; de sokszor azt tapasztaljuk hogy vannak szülök kik dicsérik gyermeküket midőn feddeniök kellene. Ha látják hogy fiuk páva módra felpiperézve egy-két betanult értelmetlen frázissal mond szépeket komédiás módon hajionga, azt mondja rá é les anyja : mily szellemdús. Pedig ha látnád szegény anya a dolog velejét, ha magad is tudnád miben rejlik az i- gazi szellemdússág és udvariassági mindenek előtt magad tanulnád meg. Ne dicsérje soha a szülő maga gyermekét, szebb az ha mások dicsérik meg. Ne iparkodjék udvariasságra tanítani soha a gyermeket olyan szülő, ki maga sem tudja mi az ,ki a majom- szerű forgolódást, ügyetlen kézmorzsolást, lábakkali hadonászást, kelletlen nevetést, fa nyár mosolyt, orron át való tétetett nyáfogást, hazugságokat hókok alakjába» stb. stb. kellékei gyanánt tekinti az udvariasságnak. Legfö hogy a gyermek legyen igazmondó, szerény, méltányos, önmaga és mások iránt igazságos, mindenben szerény, józan és becsületes. — Ne tanítsuk a gyermeket hazugságra oly módon, mint p. o. ha itthon vagyunk, s így szólunk a gyermekhez: „mond neki hogy a papa nincs itthon; mondd hogy nem tudod hogy hol van steff.

Soha se kedveskedjék a szülő ajándékokkal gyermekének; mert így követelő lesz. mindég és mindenkitől ilyet kíván. Ne adjunk neki értékes holmit, p. o. arany órát, gyűrűket stb. ezeket ö nem becsüli most sem, de így megtanulja később sem becsülni saját szerzeményét; inkább nélkülözzön, s tamilja meg. mily nehéz valamit szerezni; ekkor azt. megbecsüli. Bábot ne csináljunk belőle, ne fessük arcát, haját, ne dédelgessük mint egyet’ent, ha úgy van is. Ne engedjük társain zsarnokoskodni, ne nézzük el plane mosolyogva oly tetteit, melyek már némi gonoszságra engednek következtetni. Ha valamit a gyermek valakitől eloroz, ne szégycneljük azt rögtön általa vissza tetetni kellő büntetés kíséretében, be fogja így maga látni tette gonoszságát.

Korán ne engedjük lefeküdni a gyermeket, csak ha fáradt és álmos. Miágéit se engedjük két gyermek — bármily kornak is — együtt hálását, ezt nagyon lelkére kötjük minden szülőnek, ki gyermeke erényének gyilkosa lenni nem akar. A fekhely kemény legyen mindenesetre és soha se legyen meleg; ez fölizgatja szerveit, s ki- mondhatlan erkölcsi veszélybe dobjuk gyermekünket ily esztelen kedvezés által. Ülve vagy fekve, vagy bármely helyzetben, solia se engedjük lábait egy más felett keresztbe rakni. Kuházaluk legyen bö és mindég zseb nélkül a nadrágon. Ennek is oka van: értelmes szülő egyszerre beláthatja. Lefekvés előtt imádkozzék a gyermek, s a szülő nézzen utána hogy alszik - e, s tanácsos, ezt éjjel is gyakran megtenni. Ha ébren van a gyermek, foglalkoztassuk úgy öt p. o. beszélgetéssel, de szemmel tartva, hogy elaludjék. Okosan tesz a szülő, ha midőn gyermeke félre megy is, öt meglepi, mert megesik hogy e félre vonulás oka másféle is lehet mint a valódi szükség. Tanítsuk a gyermeket őszinteségre oly módon, hogy ha rajta kapjuk hazugságon: becsületesen büntetendő meg, de kiváltképpen ha tagad oly tettet, melyben öt bűnösnek tudja a szülő. Ha azonban bevallja tettét, szelídítsük, vagy ha lehet egészen engedjük el büntetését.

— 14 —