Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)
2012-02-01 / 1. szám
6. oldal ERŐS VÁR 82. évfolyam A kegyelem egyetemessége "... semmit se tegyetek önzésből, hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál!" (Fii 2:3.) Testvéreim az Úrban! Újra olvasom az alapigét úgy, hogy több magyar fordítás szavait egymás mellé állítom, ezzel az egyes szavak jelentése tovább gazdagodik. Tehát: "semmit se tegyetek versengésből, viszálykodásból, vetélkedésből, se hiú vagy haszontalan dicsőségvágyból, üres beképzeltségből, hanem inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak, mindenben alacsony helyzetre törekedve egymást magatok felett állónak tekintsétek!" Már az óvodában szenvedtünk azoktól az erősebb, okosabb, nagyobb társainktól, akik folyton hencegtek, dicsekedtek, s a másikat - bennünket - lenézték, kigúnyolták. Úgy-e, így volt?! Ám ez a mondat fordítva is igaz. Már az óvodában szenvedtek tőlünk mások, mert kérkedtünk, dicsekedtünk, s ezzel kisebbítettük, megaláztuk a gyengébbet, olykor még a fogyatékkal élőt is. S a versengés nem maradt ott az óvodában. Folytatódott a családban, a testvérek, sőt a házastársak között ("ki viseli a kalapot?"), a munkahelyen, sőt a gyülekezetben is. A célja egyértelmű: ha én több, nagyobb, netán az első vagyok, akkor mindenki másnak hozzám kell igazodnia, s én mondom meg, merre lépjen, hogyan döntsön a másik. Bizony, a versengés a beleszólás jogát legalizálja. Pál apostol jogosan kifogásolja mindezt. Eddig egyet is értünk vele. Ám honnan jött Pál tollába a kifogás után olvasott felszólítás? Az, hogy versengés, önzés, a dicsőség hajszolása helyett a másikat tartsam különbnek magamnál. Ilyen életvezetési, etikai parancs mögött a Teremtő Isten áll, aki "az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette" (Cselekedetek 17:26), kivétel nélkül minden embert saját képére és hasonlatosságára. Ezzel pedig Vele való közösségre, egyetlen család tagjaivá, ahol Ő az Atya. Az Ő akarata nem engedi meg különbségek, értékkülönbségek hirdetését és fenntartását. Szemében nincsenek szupermenek és alárendeltek. Az ember okozta társadalmi vagy gazdasági különbségek nép és nép között sem tartoznak Isten eredeti teremtési rendjébe. Az emberiség egységes közösség, valamenynyien egyenértékűek, egymásnak testvérei vagyunk. Ha az egyik nép többre tartja magát a másiknál, ennek már azindoklása (ideológiája, akár teológiája) is bűn, akárcsak a hatalomvágy vagy az erőszak. Adottságokban vannak különbségek, de a legtehetségesebb emberben is vannak kisebb-nagyobb hiányosságok, s a kevesebb adottsággal rendelkezőben is lehet egy-egy olyan vonás, amelyik a többiekből hiányzik. Egyébként is: mid van dicsekedő ember, amit nem kaptál? A Pál apostol által írt etikai parancs mögött a Teremtő és az ajándékozó Isten áll. Ugyanakkor a tiltás és a parancs mögött jézus Krisztus áll, a Megváltó. S itt megint vérről van szó: Jézus vére mindnyájunkért hullt a Golgotán. Az egész emberiséget szerette és szereti, mindenki üdvösségéért jött az Egyszülött Fiú! E- zért vallhatja különbség nélkül bárhol bárki széles e világon: "amíg meg nem talált az eltévedt bárányait kereső Úr, addig kegyelemre szoruló bűnös voltam, ám O megtalált, s azóta tudom: megváltott gyermeke, megkegyelmezett bűnös vagyok!" A megváltásban sincsenek különbségek, fokozatok sem a népek között, sem az egyes felekezetek között. Az üdvösségben nem lesznek külön szobák, egymástól elkülönített "emeletek" az ortodoxok és az evangélikusok, a szlávok, románok, vagy a magyarok számára! Meghajtjuk fejünket a Teremtő tágszívűsége és Krisztus Jézus kegyelmének egyetemessége előtt. Az Atya egy vérből teremtett, a Fiú egy vérrel megváltott, szeretetük egyformán magához öleli az európait és a tűzföldi bennszülöttet, az indiánt és az eszkimót, a magyart és a szerbet. Ott kezdődik a baj, amikor az Atya és a Fiú előtt meghajtott fejünket újra felemeljük, s túlságosan magasra emeljük. Pedig "aki magasan hordja az orrát, annak nincsen senki és semmi azon felül!" Ha az előbbi fejhajtás után túl magasra emelem azt, akkor Isten előtti alázatom nem is volt őszinte, akkor az imént képmutató voltam. Az egyenesen tartott fej azt jelenti, hogy mindenkivel szembe tudok nézni, bárki szemébe tudok nézni. Nem nézek el felette, hiszen a teremtettség és a kegyelem szintjén egyenlőnek tekintem a másikat, bárkit, mindenkit. Sőt, ha szükséges, lefelé kell néznem a kisebbek és a nyomorultak felé. így félre tudom tenni még saját érdekeimet is, s versengés, haszonlesés helyett észreveszem a másik fájó hiányát, s az fontosabb lesz számomra a magam gondjánál. Igen, még a magas lóról is le tudok szállni, - mint a samáriai a szamaráról -, hogy egy közös cél felé cipeljem azt, akinek valamiből kevesebb jutott, aki még nem ismeri a Teremtő szándékát vagy Krisztus megváltó tettét. A [budapesti székhelyű] Magyar Evangélikus Konferencia a magyar evangélikusok összefogása céljából született, hogy egymást megismerjük és segíteni tudjuk. S eközben a határainkon túl élő testvéreinket s persze magunkat is a többi nemzet, adott esetben a többségi nemzet értékei felismerésére és megbecsülésére biztatjuk. Erősen tudom, hogy ez az Úr nagyon kemény leckéje, ez az alázat útja, s ezen az úton apró, és nagyon nehéz lépések vezetnek a helyes irányba. Magyar újságíró vett fel autóstoppost Erdélyben, kedvesen, tört románsággal kért tőle bocsánatot, hogy nem tud vele románul beszélgetni. Az illető el is hallgattatta: " Romániában csak románul beszéljen!" Amikor célhoz értek, a stoppos nyújtotta a buszos viteldíjat. "Uram, Ön a vendégem volt!" - hárította el a pénzt az újságíró. Mire a másik óriási zavarba került - "ezt nevezi a próféta eleven szénnek!" - s így szólt: "keszenem szépén!" Az elmúlt héten Pozsonyban a zsúfolt Szent Mihály székesegyházban adott hangversenyt az erdélyi Szentegyháza 140 tagú gyermek ének- és zenekara. Énekeltek egyházi énekeket, klasszikusokat, s felmutatva a környező népek értékeit, magyar, román, és szlovák népdalok feldolgozásait. Műsoruk címe: "Ima Európáért!" "Ez a hangverseny a szeretet és béke szivárványhídja volt" - értékelték a közönség tagjai. Ami ezeken túl számunkra még többet mond: évek óta az ipolysági szlovák, a százdi-ipolyszakállosi magyar gyerekek közös, kétnyelvű hittantáborban vesznek részt egy magy ar s egy szlovák lelkésznő vezetésével. Az énekeket ki-ki a saját nyelvén énekli, de a Miatyánkot egymás kezét fogva imádkozzék együtt magyarul is, szlovákul is. Jelentős lépés ez az alázat és a szeretet útján a közös cél felé. Ámen id. Zászkaliczky Pál ny. ev. lelkész, a Magyar Evangélikus Konferencia főtitkára Elhangzott 2011. szeptember 30-án Révfiilöpön a MAEK konferencia esti áhítatán. — • Decemberi számunk postázását intézte Földesi József, Fördős Katinka, Leitgeb Sándor, Rácz Zsuzsa, Tamásy Éva, Tamásy Zoltán, dr. Tomaschek László. Hálásan köszönjük munkájukat. r&i f&~i rSi rSi rfii rSi rfli rQi rQi r2~i cfci c2d txf <5c ro íxr <Tj cc W cc íTj cxt ro
