Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)
2012-12-01 / 6. szám
EROS mVAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 83. ÉVFOLYAM_______________________2013 DECEMBER______________________________6. SZÁM MÁRIA ÁDVENTJE, MÁRIA KARÁCSONYA "Egyszerűen élt, csendesen, szegényen, igénytelen és észrevételen. De jött a követ káprázatos fényben, s a kiválasztó égi kegyelem... ” — így kezdődik Túrmezei Erzsébet Mária ciklusának első szonettje (Követség). A versciklus maradéktalanul tartalmazza az evangélikus tanítást Jézus édesanyjáról. Jelentős esemény volt a versek megjelenése 1954-ben (akkor szinte titokban, írógépen sokszorosítva!), hiszen mi — nyilván az erőteljes római katolikus Mária kultusz miatt — a szükségesnél is kevesebbet említjük Máriát, jóllehet a vele való foglalkozásra számos bibliai textus biztat minket. Lutherről tudjuk, hogy szerette és tisztelte Máriát, naponta imádságként elmondta énekét, a Magnificatot (Lukács 1:46-55). Gyakorlata minket is eligazít: nem hozzá, hanem vele együtt imádkozott. Egyik hitvallási iratunk, a Formula concordiae, pedig f/ieofokos-nak, azaz istenszülőnek nevezi Máriát. Érdemes a vele történetekre jobban figyelnünk. Hiszem, hogy az meg fogja gazdagítani ádventi és karácsonyi ünneplésünket. Ünnepeljünk hát Jézusunk édesanyjával együtt! Mária ádventje Názáretben kezdődött. A fiatal leányról, családja történetéről semmit sem árul el Lukács evangélista. Mindössze nevét tudjuk, s annyit, hogy Józsefnek volt a jegyese. Isten követe, Gábriel angyal közölte vele a váratlan hírt: fiút fog szülni, aki nemcsak Dávid utóda lesz, de egyúttal az Isten Fia is. Jézusnak hívják majd, azaz Szabadítónak. A szokatlan, sőt megismételhetetlen feladatra Mária alázatosan az Ur szolgálóleányának nevezi magát, s igent mond az Isten tervére: "történjék velem a te beszéded szerint!" (Lukács 1:38) Ez a felelet "azóta zeng a századok felett" mutat példát Isten elhívott szolgáinak és minden krisztuskövetőnek. így kell fogadnunk az Úrtól nyert megbízást, ilyen bizodalmas hittel, s így kell teljesítenünk is, engedelmességgel. Mária feladatát már soha senki más nem kaphatja meg, de kaphat mást. Urunk prófétáit és apostolait, mint minden korban, most is küldi "széles e világra" hirdetni az evangéliumot. Az ő dolguk, meghallani és bizalommal fogadni a küldő szót, s engedelmeskedni. Válaszuk tehát mindig egyszerre hit és engedelmesség. A hívő engedelmesség vagy az engedelmes hit ugyannak a valóságnak két oldala. Megtörténik számtalanszor, hogy nem az Isten fordul feladattal az emberhez, hanem az ember az Istenhez. Vannak, akik gyógyulást kérnek Tőle, mint a tíz bélpoklos. Jézus nem azonnal gyógyított, hanem figyelmeztetette őket a rendre: "Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak!" S mire odaértek, meggyógyultak. Hittek Jézus szavának és engedelmeskedtek. Ám nem a hitük, nem is az engedelmességük gyógyította meg őket, hanem Jézus szeretete és hatalma. De hitetlenségük és engedetlenségük megakadályozhatta volna gyógyulásukat. Ádventi ünneplésünk útja tehát ez: Urunk szava meghallása, hittel fogadása és teljesítése. Számos példát nyújtanak erre az evangéliumok. L- ehet, hogy az ünnepi készülődés során jut eszünkbe valaki, akinek "panasza van" ellenünk. Bizonyára maga az Isten emlékeztet rá, s O biztat: "menj el, békülj ki atyádfiával" (Máté 5:24). Áldott, aki nem húzódozik, nem halogatja a feladatot, s nem mondja: "Uram, van fogalmad arról, milyen nehéz beismerni vétkemet, s bocsánatot kérni?" Aki hiszi, hogy erre a nehéz útra az Isten küldi, s végig is járja engedelmesen, a helyreállított kapcsolattal meggazdagodik! A visszakapott családtag, az újra megtalált jó barát Urunk ajándéka. Ádventi ajándék. Mária karácsonya Betlehemben teljesedett be. Megszületett az, "akit az atyák rég' vártak!" S mire az ifjú házaspárban a bezárt betlehemi ajtók, s a kopott istálló nyomorult körülményei miatt erőre kapott volna bármiféle kételkedés, egymásután érkeztek az angyaloktól küldött pásztorok, s a csillag vezette bölcsek. Majd a templomban átélték Simeon és Anna örömét. "Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte és forgatta a szívében." (Lukács 2:19) A pásztoroktól kapott angyali üzenet, a napkeleti bölcsek bizonyságtétele, az öreg Simeon és Anna hálaadó imádságai Isten igéjévé lettek az édesanya szívében. Folyton ismételt, el nem halványuló, megragadható kinccsé. Ezért kísérte végig fiát a keresztig, s lett Jézus feltámadása és mennybemenetele után az első gyülekezet tagjává. Ünnepeljünk hát hozzá hasonlóan. Az ünnepet karácsonnyá nem egy kipróbált új sütemény sikere, nem a jól eltalált ajándék feletti öröm, nem a teljes családi együttlét teszi. Ezekre is szabad törekednünk. Ám van fontosabb! Halljuk meg az angyalok hirdette karácsonyi evangéliumot: "Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus...!" (Lukács 2:11). Aki született, Úr, tehát Isten az Istenből. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Krisztus mindnyájunk Megváltója. Halljuk meg ezt a semmihez sem hasonlítható jó hírt, és az egész esztendő során őrizzük, forgassuk, tehát ismételgessük szívünkben! Nem hagyhatjuk Ót [•>*]
