Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)
2012-08-01 / 4. szám
6. oldal ERŐS VÁR 82. évfolyam ra került sor, amit azóta is többször megerősített a két fél. Kölcsönös látogatások, zarándoklatok, teológiai-tudományos és egyházi-missziói tapasztalatcsere, az egyházi világszervezetekben, az ökumenikus együttműködésben a tapasztalatok átadása folyik. Wallenberg Raoul áldozatos életművét, embermentő tevékenységét akkor értjük meg, ha a lutheri reformációi spiritualitás nemzetformáló jézusi útmutatására gondolunk: "Nincsen senkiben sem nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja barátaiért!" (János 15:14). Erről a mentő szeretetről tanúskodott a svéd diplomata élete a terror és a horror vészkorszakában. Legyen emléke áldott közöttünk! A svéd nyelvben és közgondolkodásban van egy különleges fogalom: "lagom", azaz egyensúly, equilibrium. Hasonló ez ahhoz, amit a ázsiai, távol keleti kultúrák így mondanak, "jingjang" vagy "feng-shui", azaz egyensúlyt kell találnunk, előidéznünk, gyakorolnunk az életben, tehát nem szabad, hogy az egyik ember vagy az egyik nép erőszakosan a másik fölé helyezze, gondolja magát. Mindannyian kaptunk a bibliai példa szerint áldást, tálentumokat, ki egyet, ki többet, ezzel kell gazdálkodnunk úgy, hogy az áldást tovább adjuk. Ez az "áldást kaptam, továbbadom" az az áldozati-szakrificiális elem az életben egyének és a közösség, család, nemzet, számára is, ami nélkül csak terror, diktatúra, és horror lesz körülöttünk. Wallenberg életpéldája erre biztat, hát így legyen! D. dr. Harmati Béla ny. ev. püspök - e.p. ISTEN DICSÉRETE Istenünk, minden áldás Atyja, Dicsérjük, áldjuk szent neved, Mert kezed bőven osztogatja Elfogyhatatlan kincsedet Áldásodban bővelkedünk, Te vagy megtartó Istenünk. Atyánk, jóvoltod és irgalmad Soha ne hagyd felejtenünk! Hü kezed ételt és italt ad: Csak Téged áldunk Istenünk! Mindnyájunk teljes élete Legyen az Úr dicsérete! EÉ 487(Budapest) BEMUTATKOZIK A 34. ÖSZTÖNDÍJAS Tóth Orsolya vagyok, negyedéves teológushallgató. A tanév idején a Teológus Otthonban lakom, egyébként családommal együtt Nyíregyházán élek. Édesapám egy festékcégnél dolgozik, édesanyám védőnő. A húgom élelmiszermérnök szakon tanul. Az öcsém még gimnazista. Amikor végzős gimnazistakéntott álltam a közelgő felvételi.előtt, hittantanárom az egyik.óra.elején hirdette,.hogy.a teológia.nyílt.napot tart a következő hónapban, és vár műiden érdeklőlődőt.Hogy én erre eddig miért nem gondoltam? Akartam pszichiáter lenni, akartam pszichológus lenni, hogy az embereken segíthessek, de eszembe se jutott az, hogy nem gyógyszerekkel, nem különböző terápiákkal segítsek, hanem Isten igéjével és elfogadó szeretetével, továbbadva azt, amit én magam már megtapasztalhattam, tehát lelkészként. Sokszor kaptam már mást Istentől (valami sokkal jobbat), mint amit én magam elképzeltem. így kerülhettem a teológiára is, és így történt ez a columbusi ösztöndíjjal is. Úgy kezdtem el a teológiai tanulmányaimat, hogy én biztos, hogy soha nem fogok külföldi ösztöndíjra menni, mert képtelen lennék a szeretteimtől távol lakni. Most mégis a hazámtól legmesszebb eső ösztöndíjra készülök. Nagy izgalommal várom az előttem álló tanévet. Előre örülök azoknak az embereknek, akiket majd ott megismerhetek.Molnár Lilla, Dobó Dani, Adámi Johanna, Horváth-Hegyi Áron, és dr. László Virgil — a korábbi ösztöndíjasok — rengeteget emlegette a kintélők kedvességét, segítőkészségét, és vendégszeretetét. A találkozás reményében köszöntőm a kedves olvasókat. Szeretettel, Tóth Orsolya Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia részéről mi is szeretettel köszöntjük Orsolyát, kívánva Isten áldást idejövetelére, tanulmányaira. A columbusi "Trinity Lutheran Seminary "intézet 20U/12-es tanéve befejeztével elbúcsúztunk Kovács Katától. A kegyelmes Isten vezesse további életútján. bb EGYRE KEVESEBBEN A népszámlálási eredmények szerint sajnos beigazolódott a félelem, hogy a Szlovákiában élő magyar kisebbség száma az utóbbi tíz évben erős csökkenést mutat: 62 ezer magyar tűnt el ilyen módon, azaz a 2001-es létszám 12%-.a! Délszlovákia minden járásában folyamatosan csökkent a magyarság aránya. Az elmúlt tíz évben mindegyik délszlovákiai járásban kimutathatót a magyarok számának vagy arányának a csökkemése — adta hírül a statisztikai hivatal részadataira hivatkozva az Új Szó. Százalékarányban a legkomolyabb lélekszámcsökkenés Kassán volt, ahol a magyarság aránya egyharmadával csökkent tíz év alatt. A legnagyobb mértékű csökkenés éppen azokban a magyar járásokban mutatható ki, ahol még lehet tömbmagyarságról beszélni. Ilyen például az Érsekújvári és Komáromi járás, ahol egyenként közel 9 ezerrel, és a Dunaszerdahelyi járás is, ahol több, mint 6 ezerrel kevesebb magyar él ma, mint tíz éve. A 16 déli járás és a két nagyváros, Pozsony és Kassa közül csak három járásban — a Nagymihályi, a Tőketerebesi, és a Dunaszerdahelyi járásokban — zsugorodott 10 százaléknál alacsonyabb mértékben a magyarság aránya. Gyurgyík László szociológus a részadatokkal kapcsolatban az Új Szónak úgy nyilatkozott: "A járások alapján szembetűnő, hogy majdnem minden régióban nagyobb a fogyás mértéke, mint a korábbi időszakban." A 2011-es népszámlálás adatai szerint tíz év alatt 9.7 százalékról 8.5 százalékra csökkent a Szlovákiában élő magyarok számaránya az összlakossághoz képest. Míg a 2001-es népszámlálás adatai szerint Szlovákiában 520,528-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek, ez a szám 2011-re 458,467-re csökkent. Ez tíz év alatt közel 62 ezres lélekszámcsökkenést jelent. e.p.
