Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)
2012-08-01 / 4. szám
82. évfolyam ERŐS VÁR 3. oldal MIT KEZDJÜNK A PRÓFÉTÁKKAL?----------------------------------------ŐR A VÁRTÁN--------------------------------------6. Habakuk próféta könyve Szerényen húzódik meg az Ótestámentum prófétai könyvei sorában Habakuk könyve, s az olvasó inkább csak a szerző furcsa nevére figyel fel, mint a könyvecske tartalmára. Különben sem nagyon biztató a fölirata: "Fenyegető jövendölés" — s ez bizony nem sok jót sejtet. Szerzőjéről összesen két adatunk van: Habakuk a neve és maga hangsúlyozza, hogy ő próféta. Furcsa neve ölelést, de egy bizonyos kerti növényt is jelenthet. Mint próféta azok közé tartozik, akik az Isten akaratának népük életében való megvalósításáért szálltak síkra. Kiemelt poszton tudja magát ez az őrálló: a bástyán figyel és szemmel tartja a napi eseményeket, de azok megoldását az Úrtól várja (2:1). Habakuk zűrzavaros, politikailag szinte áttekinthetetlen korban élt. Valószínűleg megélte a nagy változásokat, amelyeknek két malom közé került áldozata éppen az ő hazája és népe. Az asszír birodalom megingott, s az egyiptomi Nékó fáraó leigázza a kis Judeát, azonban jön a babilóniai Nebukadneccár és Karkemisnél szétveri a fáraó seregeit. De hogy nyugalom ne legyen, feltűnnek hirtelen a káldeusok és a káoszt és a pusztulást már nem lehet tovább fokozni! Jeremiás és Náhum kortársa, Habakuk, Isten elé menekül, hogy ebben a zűrzavaros világban Vele vitassa meg a világpolitikai kérdéseket. Két panasza l:2-5-ben és l:12-21-ben olvasható, Isten válasza pedig l:6-ll-ben és 2:2-4- ben. Habakuk összpanasza az, hogy miért nézi Isten tétlenül a hatalmasok gonosz nyüzsgését ebben az élet-halál küzdelemben. Sem nem kellemes, sem nem veszélytelen ez a prófétai szolgálat: egyrészt Isten elé való bátor kiállást követel meg, másrészt gyakran éppen azok értik félre, akikért a próféta kiáll. Sőt Isten sem kényezteti el, s amikor az őrálló enyhülésért könyörög, még a jelenleginél is nagyobb veszélyre hívja fel a figyelmet: jönnek a kegyetlen káldeusok! (1:6). Ugyanakkor szinte szétfeszíti az őrálló idegeit, amikor Isten még további, váratlan fordulatokat helyez kilátásba (1:5) és olyan kijelentést, amely hamarosan be is következik (2:3). Marad-e más megoldás az őrálló számára, minthogy minden könyörgését és bánatát Isten előtti mély imádságban öntse ki? Imádság tulajdonképpen Habakuk kis könyvecskéjének csaknem a fele. Benne sorra kerül a gazdagság veszélye, a másik kiuzsorázása, az embertárs gonosz leitatása, a bálványok utáni futkosás csakúgy, minta — mindennek ellenére — mégiscsak töretlen reménykedés az Isten szabadító erejében (3:18). Nem magáért áll a bástyán, hanem népéért könyörög. Abban a meggyőződésben, hogy Isten ott van a templomában, s amíg Ő jelen van, addig még mindig szabad reménykedni. Neki mindig igaza van, akár segít, akár büntet (2:20). De ha netalán az utóbbira szánná el magát, akkor se hárítsa el a próféta kérését: "De haragodban is gondolj az irgalomra!" (3:2) Van-e ma is érvényes üzenete e kis könyvecskének? Úgy gondolom, hogy háromszoros az üzenet. Az elsőt Pál apostol egyik antiókhiai beszédén keresztül kapjuk. Ő is foglalkozik népe történetével, de l:5-öt akkor idézi, amikor hallgatóit óvja attól, hogy félvállról vegyék az Isten bűnbocstó kegyelmét. Szerinte ennek legfőbb bizonytéka Jézus Krisztus feltámasztása. Világpolitikai zűrzavarok miatt megrendült bizalmunk mélypontján így irányítja tekintetünket Habakuk arra, Aki Fia feltámasztásával egyedül szavahihetőnek és bizalomra méltónak bizonyult (Ap.Csel. 13:16-41). Hát nem aktuális és mai ez az üzenet, amikor olyan nagystílűén lett szalonképessé hazugságokra és megtévesztésekre felépített egész világpolitikánk? Ez az, amit el se hinnénk, ha nem az Isten mondaná! A másodikat a Zsidókhoz írt levél közvetíti. Szerzője a hitében megingott gyülekezetét Habakuktól vett gondolattal igyekezett vigasztalni és erősíteni. De míg a próféta egy adott helyzetben bekövetkező eseményre várt (2:3), addig a Zsidókhoz írt levél egy valakinek hamaros eljövetelével vígasztalt, s itt vitán felül Jézus Krisztusra gondolt (Zsidók 10:37). Valószínűleg ez villany ózta fel a fantáziáját a korai legenda szerzőjének is, aki szerint Habakuk volt az a negyedik férfi, akit Dániellel és két társával együtt az oroszlánok között találtak a tüzes kemencében! Angyal csempészte volna be a prófétát oda, hogy élelmet vigyen a halálra ítélteknek (Dániel 3: 24-25). így hirdeti tehát ez a kis próféta, hogy Isten segítségével és kegyelmével a legválságosabb helyzeteinkben is számolhatunk, mert ez az Eljövendő a mi Urunk Jézus Krisztus, aki volt, aki van, és aki eljön, közbenjár értünk. Kell-e ennél határozottabb vígasztalás? Harmadik üzenete bejárta már az egész világot, Pál apostolnak köszönhetően. Azt írta Rómába, hogy az Isten ereje legjobban a Jézus Krisztusról szóló evangéliumban van jelen. Ezt pedig ott tapasztalják meg igazán, ahol azt hittel, bizalommal fogadják. S ez a bizalom " kifizetődik": ebből élni lehet! S itt idézi prófétánk szavát: "Az igaz ember hite által él" (2:4). Ezt a Pál-közvetítette Habakuk-idézetet kürtölte szét az egyház egyik legnagyobb ébresztője az egész vüágra. Luther Mártonnak hívták, s az emberiségnek azzal tette a legnagyobb szolgálatot, hogy hirdette — konok makacssággal —, hogy Isten előtt elveszettek vagyunk, de egyedül Jézus Krisztusért menekülhetünk meg a büntetés elől. Ha ebben bízunk, hiszünk, akkor egyedül e hit által leszünk igazakká Isten előtt. Igaz, hogy csaknem 500 évet tartott, mire ebbe az alapvető tanításba a római katolikus kereszténység is beleegyezett, amikor Augsburgban megegyezése jelét írásban is adta. S ezt az egyedülálló hírt is — végső soron — Habakuknak köszönhetjük. Ezért ne csak a próféta furcsa nevén csodálkozzunk, hanem "öleljük át" hármas üzenetét is. D. Gémes István ev. lelkész (Stuttgart) IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk Neked, mennyei Atyánk, hogy mindent megtettél üdvösségünk re. Emlékeztess az idő múlására és a számadás közeledtére, hogy ne éljünk vissza kegyelmeddel, hanem megtérjünk Hozzád és cselekedjük akaratodat, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. cöp cíp dfc cáp djb djb djb qjb djb c£b c*b cíb djb ro ód <x> ro tx> <j5 ot <x> ot ot OT ro ro
