Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)

2012-06-01 / 3. szám

8. oldal Erős Vár 84. évfolyam KERESZTÉNY CSALÁDOK... nek mindkét irányba kell figyelnie és a két létezést közös pontra, harmóniába hoznia. Itt a történés egyszerű, de mind­járt az elején rengeteg irányban nyitott: nem lehet pusztán földi szemmel leírni, mert az nyilvánvaló félreértésekhez ve­zet. A történet ez: a Magasságbeli Isten kiválaszt egy fiatal szűz leányt és Szent­lelke által megfogan benne az Üdvözítő. Más szavakkal: egy véges földi emberi lény, egy leány abban a csodában része­sül, hogy a halhatatlan Isten gyermekké lesz a szíve alatt De a történetnek itt nincs vége, mert József is kiválasztatott arra, hogy ezt a leányt és ezt a gyer­meket oltalmára bízzák. Ha leszállunk az eddigi szakrális olvasat magaslatáról, akkor azt mondjuk: József elfogadja, hogy nevelőapja legyen Mária születen­dő gyermekének, hogy a lányt a társa­dalom ne vesse ki, s a gyermek család­ban nőhessen fel. Látnunk kell, hogy a két olvasat ugyanannak az éremnek két oldala, amit olyan értékek kötnek össze, mint felelősségvállalás, hit, szeretet. Va­gyis mind olyan értékek, amelyeknek csak áttevőlegesen van értékük a társa­dalomban, anyagilag kifej ezhetetlenek, - ugyanakkor mégis a társadalmi együtt­élés alapjait képezik. Hiszen minden o­­lyan társadalmat, amit nem a közös jobbulási akarat vezet, ahol nincs biza­lom, őszinteség, ahol csak egyéni érde­kek léteznek, ott előbb-utóbb uralko­dóvá lesz a káosz. A mai nyugati társadalmakat, mint az imént említettem, az atomizálódás jel­lemzi, amivel halad az entrópia felé. A pénzhatalom felől nézve természetes, végtére is a tömegeket csak akkor lehet kezelni, ha kiszolgáltatottak és nincs sem fizikailag, sem érzelmileg, sem ideo­lógiailag kapaszkodójuk. Ebből példa­ként csak egy jelenséget említenék meg, az ún. "szingli" életforma felmagaszta­­lását Nem mennék részletekbe, de vi­lágos, hogy nem a hosszan tartó, intim kapcsolatok kialakulásához vezet az ilyen fiatalok élete, s benne szó sem esik a családalapításról. A másik ilyen jelen­ség a gazdasági kiszolgáltatottság, ami a családokat arra kényszeríti, hogy erejü­kön felül küzdjenek létfenntartásukért. Tapasztalatból Önök is tudják, hogy ez mennyire nagy harc, s a statisztikákból az is kiderül, hogy ennek következtében hány család esik szét évente, s hogy a fi­atalabb nemzedék nem tud, nem akar, de legalábbis halogatja a családalapítást Arról nem is beszélve, hogy a globális ideál akisebbségekfellázításátis elősze­retettel támogatja. Sajnos idősek, bete­gek vergődnek valóban magányosan családból, társadalomból száműzötten. Mert minden emberi lényben elemen­táris vágy él az igazi családokat jellemző intim kapcsolat, összetartozás, a fészek melege iránt! Mint ahogy normális esetben a fészekből kirepült gyermek is visszatér anyjához-apjához, s lesz ő felnőttként támasza szüleinek. Kár, hogy a mindent behálózó politika a valódi részleteket eltakarja, sőt el is ferdíti. Csoda, ha egy ilyen közegben a keresz­­tényekelbizonytalanodnak, s idegennek, őshüllőnek számítanak a maguk kétezer éves ideáikkal? Márpedig látnunk kell, hogy ezek az ideák egy cseppet sem elavultak. Néhá­nyat már említettem: felelősségvállalás, közös akarat a jóra, bizalom, őszinteség, és nem utolsó sorban a hit és a szeretet Ezek ma is egy család, egy kis közösség értékei, ezekből kell kinőnie az egész­séges, polgárait támogató társada­lomnak. A Szentcsaládban megvan mind az, ami mai életünket jellemzi, például a külső fenyegetettség, hiszen Heródes minden kisgyermeket megölet, hogy ha­talmát óvja, tehát a gyermekkel a szülők menekülnek, s idegen földön kénytele­nek élni. Később Mária özvegy marad, majd gyermekét is elveszíti. Hány és hány családot érint hasonló fájdalom a napi élet során! De nézzük a fájdalmak után a másik dimenziót is, azt, amivel ez a család valóban példaképül állítható, hiszen maga a Teremtő Isten is megnyi­latkozik benne Szentlelke és Fia által. Ahogy mondtam, Máriában a véges és a végtelen találkozik, s így lesz ő az első az emberek között, aki testében is érint­hette a világok urát. Vele volt nappal és éjjel, betakarta, ha fázott, hűtötte ételét, s a végén lemosta róla könnyeivel a szenvedés vérfoltjait. Látta nevetni és sírni, minden percét odaadta neki, mert minden édesanya képes arra, hogy gyer­mekének mind ezt megtegye. Vagyis Jé­zus családja az egész üdvösségtörténet, mondhatni az emberi történelem min­denkormegtalálható egyszerűségét, hét­­köznapiságát, örömeit és bánatát is ma­gába sűrítette. De érezni kell ebben a történetben a kristálytiszta mondani­valót: hogy atomreaktorokban nincs ak­kora energia, mint amekkorára képes a szeretet energiája! És van még egy tanulság, amiről mon­dom, keveset beszélnek, pedig a törté­netben megtalálható: József alakja és szerepe. József nevelőapja Jézusnak. Belekerül egy helyzetbe, amit nem maga választott, de amivel végül is megbékél. József más gyermekét neveli, tisztes­séggel, becsülettel. Mert a család, az ak­kor is család — nekem ezt mondja ez a bibliai helyzet —, ha nem tud tökéletes lenni. Mert egy helyzet nem attól jó vagy rossz, hogy adatszerűén mindent megta­lálunk benne vagy minden külső felté­tellel (anyagiak, lehetőségek) rendelke­zik. Egy helyzet attól lesz elviselhető és boldogító, amilyen lelkülettel megélik azt így a családok intim-szférája is attól lesz elviselhető vagy elviselhetetlen, hogy a változó, szorongattató külső vilá­got beengedi vagy úgy dönt felelősség­gel, hogy nem halad a széles úton, ha­nem átvergődj magát a keskeny úton. Visszatérve a mába: ebben van kulcs­szerepe egy ország vezetőinek. Hagyj a-e vergődni a családokat vagy hivatásához hűen a közjó mércéjét használja és segíti a kibontakozásban a gyermekeket vál­lalókat, azokat is, akik más gyermekét nevelik, azokat is, akik egyedül küsz­ködnek valami oknál fogva gyermekük felnevelésével, és persze azokat is, akik sok gyermekkel képzelik el az életüket. Nem feledkezik meg arról sem, hogy a gimnazista és az egyetemista, sőt a fé­szekből kirepült gyermekek is a család tagjai, s ez utóbbiak egy adott pillanat­­natban esetleg szüleik egyetlen támaszai lesznek. Mindenkinek segít, aki nem csaklétrehozza családját, hanem felelős­séget is vállal érte. Különleges kegyelemnek tartom, hogy a kereszténység alapvető ideájában, egy nőben, Máriában, fogalmazódik meg vé­ges emberi életünk találkozása és betel­jesedése a végtelen isteni érintése által, s egy férfiben, Józsefben találjuk meg azt a "szent törést", amit oly alázattal, hittel, és felelősséggel felvállalt, mert az ügy az fontosabb volt, mint saját élete. Ez hozza szívünkhöz közel az evangéliumi irgal­mat, s mutat példát arra, hogy a változó világban miképpen vállaljuk fel egyéni­­nileg és társadalmilag is napi felada­tainkat A nyugati típusú társadalmak­­makban a család intézménye válságban van, ez igaz. De a megoldást nem lehet sem elodázni, sem átruházni az elkö­vetkező generációkra, éreznünk és fel­vállalnunk kell az életnek azt a kis szele­tét, ami egyénileg jutott ránk. Bert Hellinger pszichiáter, családtera­peuta szerint a nemzet is család, ami azt jelenti, hogy egy lélekben összpontosul az adott nemzet minden rossz és jó tu­lajdonsága. Aki ebből az egységből kisz­akad vagy kizáratik, annak hiányát az egész közösség megérzi. Mint kül- [-*]

Next

/
Thumbnails
Contents