Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)
2012-06-01 / 3. szám
4. oldal Fohász a Lélekért Jöjj el, Szentlélek Úristen! Jöjj el hozzánk pünkösdnek szent napján! Szállá meg lelkeinket! Mint egykor tetted azt az apostolokkal. A megárvult tanítványokkal. Az itthagyottakkal. Jöjj el sebesen zúgó szélnek zendülésében, kettős tüzes nyelvek alakjában szállj le ránk! Hogy beszélni tudjunk más népekkel, hogy megértsük egymást a saját nyelvünkön, a saját hazánkban, és a nagyvilágban! Mert szétszórt ben nőnket is az idő, mint egykor Bábel népét, mely magasra tört, s egészen az égig akarta emelni hatalmának jelképét, a tornyot Az Úr azonban szétrombolta a hiúság építményét, és szétkergette az öntelt építőket. S a nép, amelynek addig egy nyelve és egyféle beszéde volt, összezavarodott. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére, mondja az írás, és nevezők annak nevét Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész Föld nyelvét. (v.ö.,1 Mózes 11). Attól kezdve nem értették egymást az emberek. Népek születtek és haltak ki a történelem zivataraiban. S mert nem beszéltek közös nyelven, nem tudhatták, mit akar a másik. Meggyűlölték egymást Háborúk robbantak ki közöttük. Ölték egymás asszonyait és gyermekeit Feldúlták egymás házait. Amerre jártak, füstölgő városokat és égő otthonokat hagytak maguk után. Ez történik ma is, mindenfelé a világban. A mi bábeltornyaink is sorra leomlottak az évszázadok földrengéseiben. Ránk is vonatkozik az idézet: És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére. Hányszor indult meg alattunk a föld? Hányszor kényszerültek menekülésre legjobbjaink? Rákóczi és Kossuth száműzött kísérőinek, hatalmas háborúink miatt világgá futóinknak, eltiportforradalmaink, vérbefojtott szabadságharcaink elkergetett hőseinek mennyiféle nyelvet kellett megtanulniuk, hogy érthessék a befogadók beszédét? Trianon Bábele elszakított millióinak ősi otthonukban, apáik omladozó sírhalmai felett milyen élet-halál harcot kellett folytatniuk, hogy megőrizhessék anyáik nyelvét? És ma sincs másként. Az 1956-os szabadságharc világgá bujdosott magyarjai közül vájjon hányán felejtették már el a hazai igét? Az egykor nemzetükértéletüketkockáztatókunokái között vájjon hány akad, aki még érti nagyszülei nyelvét? És mi, akik itt élünk, e hazában, hányán értjük egymást? Miféle nyelven szólunk egymáshoz, hogy nem fogjuk fel, mit mond a másikunk? Mennyi fajta szív dobog itt, és hányféle értelem munkálkodik? Mekkora lehet a szavak mögött az érzelem, milyen indulatokat rejt? Milyen nyelv az, amelyből gyűlölet sziszeg és trágár szó hangoskodik? Miért lett bántó szándékú a beszéd? Istennek ez az ajándéka, amit csak mi kaptunk meg, emberek. Jöjj el, Szentlélek Úristen! Töltsd meg szíveinket! Beszélj hozzánk az egyetlen érthető nyelven: a szeretet nyelvén! Mint egykor a tanítványok közelében a sokajkú tömegben ki-ki a maga nyelvén hallhatta az Úrnak nagyságos dolgait, úgy érthessük mi is a szeretet és jóság szavát. Ahogy akkor párthusokat és médeket, elamitákat és zsidókat, rómaiakat és egyéb nemzetségbelieket összehozott a szeretet szent szava, hozzon össze minket is a megértés közös akarása! Jöjj el, Szén tiélek Úristen!Add, hogy tudjuk elviselni egymás gyengeségeit! Add, hogy hántások nélkül folytathassuk kijelölt, rögös pályánkon rövid határok közé szorított gyarló életünket. Segíts úgy élnünk, ahogy Pál apostol írja: Elszenvedvén egymástszeretetben (Efezus 4:2J. jöjj el, Szentlélek Úristen! Lenhardtné Bertalan Emma _____Erős Vár____________ A LÉLEK HÍV ÉS KÜLD! Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura. (Zakariás 4:6) Pünkösd ünnepén az ige a Szentlélek kitöltetéséről ad hírt Jeruzsálemből, Júdeából. Samáriából, s a pogány vidékekről. Az egyház születsnapján "az Úr Lelke betölti a földkerekséget, halleluja, igéjével megvilágosít mindeneket, semmi sincs rejtve előtte, halleluja!” “Ezen a napon kezdődött el Krisztus országa az apostolok révén, s lett nyilvánvalóvá az evangéliumban mind az egész világnak.” (Luther) Jézusnak a halála előtt elmondott szavai — "A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanít majd meg titeket mindenre..." (János 14:26) — az Úr feltámadása után ötven napral teljesedtek be. Amikor eljött pünkösd napja, "mindnyájan megteltek Szentlélekkel”, s "az utolsó napokban, így szól Isten, kitöltők Lelkemből minden halandóra!” (Apostolok Cselekedetei 2:4.17) Az Ő újjászületett gyermekei azóta vallják, hogy nem tudnának saját eszükkel s erejükkel Jézus Krisztusban sem hinne, sem Őhozzá eljutni, de a bennük élő Szentlélek által — Simon Péterrel együtt — boldogan felelik Uruk kérdésére: “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." (Máté 16:16) És örömmel zengik a teremtő Úr dicséretét: "Istenünk, ha kiárasztod Lelkedet, élet támad, halleluja! Új teremtés jön létre. Megújul a földkerekség, halleluja!” (Zsoltár 104:30) Különbségek ugyan vannak a kegyelmi ajándékok között, a szlgálatokban, és az istreni erő megnyilvánulásaiban is, de a Szentháromság egy Isten mindhárom személye ugyanaz! Pál intelme ma is időszerű: "A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hiogy használjon vele." (lKorinthus 12:7) Isten meghallgatta a jeruzsálemi gyülekezet egy szívvel és egy lélekkel mondott imádságát: "Amint könyörögtek, megrendült a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájam Szentlélekkel, és bátranhirdették Isten igéjét." (Ap. Csel 4:31) Samáriában hittek Fülöpnek: az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette a sokaságnak, azok pedig megkeresztelkedtek. Péter és János is eljött, imádkoztak a samáriaiakért, majd “rájuk tették a kezüket és részesültek a Szentlélek ajándékában.” (Ap.Csel. 8:17) Péter apostol erről számolt be: Cézáreában "a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre", hiszen amikor ott "elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.” (Ap.Csel. 11:15.18) Barnabás magával vitte Pált, és igen nagy sokaságot tanítottak. "A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek” (Ap.Csel. 11:26), azaz Krisztus-követőknek, Pál—a pogányok apostola — Korinthusban előbb a zsinagógógában tett bizonyságot a zsidók előtt, de ők ellene szegültek. Ezért elhatározta: "Mostantól fogva a pogányokhoz megyek," Az Úr szava mai követőihez is szól: "Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok..." (Ap.Csel. 18: 6.9.10) Ez a mi küldetésünk, hiszen "mennyi pogány vár még a hívó szóra!" (EÉ 245:3) Garai András - e.é. ______________84. évfolyam
