Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)
2012-04-01 / 2. szám
82. évfolyam EROS VAR 3. oldal MIT KEZDJÜNK A PRÓFÉTÁKKAL? 4. Harmadik Ézsaiás Figyelmes kutatók régen észrevették, hogy Ézsaiás próféta könyvének 56-66. fejezetei sok tekintetben elütnek az első 39. és az utána következő fejezetek mondanivalójától. Míg az első részben olyan próféta beszél, akinek ez mintegy "foglalkozása", addig a 40-55. fejezetek fogságban levőket vígasztalnak, az utolsók pedig már egy egészen más kor embereit kívánják megszólítani, buzdítani, és bátorítani. Ezért szeretnek kutatók "Harmadik-Ézsaiásról" beszélni, amely név mögött nyilván egy névtelen próféta húzódik meg. Életéről ezért semmit sem tudunk meg, inkább csak sejtjük, hogy a Kr. születése előtti 5. évszázadban élhetett. Néhány égetően fontos kérdés foglalkoztatta és az ezekre kapott isteni feleleteket próbálta hűen továbbadni. Izgatta őt, hogy nincsenek jó pásztorai a népének, az is, hogy népe — talán éppen ezért — bálványokhoz fordult. Emiatt elhanyagolták a kegyesség mindennapi gyakorlatait, csak külsőleg ünnepelték a templomi Istentiszteleteket, nem vették komolyan a szombati ünnepnap megtartását, s már csak az anyagi előrejutás érdekelte őket igazán. Már csak emiatt is érdemes figyelmesen olvasni ennek a névtelennek a szavait. Hiszen úgy tűnik, hogy ezek a kérdések nekünk is legalább ugyanolyan gondot okoznak. A rossz pásztorokkal talán még csak elbánnánk, de modern világunk annyi istenpótlékkal csábít, annyira felszínes lett a vallásosságunk, kiürülnek a templomok, az ünnep- és munkanap között már alig is tudunk különbséget tenni, no és szer feletti mértékben vagyunk csak az anyagi előrehaladásunk biztosításával elfoglalva, — s mindez az Istennel való kapcsolatunk kárára megy. S mégsem látta Harmadik Ézsaiás ezeknek a rossz körülményeknek az ostorozásában a maga legfőbb feladatát. Inkább igyekezett eleget tenni két másik megbízatásnak. Szent meggyőződéssel hirdette, hogy a nép — és minden más nép — útja, elöbb-utóbb Jeruzsálembe vezet, mert Isten oda gyűjti majd mind a népeket. A templom lesz "minden nép imaháza" (56:7), s ott hull majd térdre mindenki az Úr előtt, hogy Ót imádja vég nélkül. Ma, amikor Jeruzsálem sorsa felől teljes bizonytalanságban vagyunk, nem árt figyelnünk Ézsaiás jövendölésére. Számunkra azonban valószínűleg még sokkal fontosabb a második üzenet. Márcsak azért is, mert ezzel azonosította magát a mi Urunk, Jézus Krisztus. A próféta titokzatos valakit jövendölt meg, akin az Úr Lelke lesz, akit fölken, azaz szolgálatába vesz az Úr. Ö hoz a megtört szívűeknek, foglyoknak, megkötözötteknek örömhírt a gyógyulásról, megszabadításról és feloldásról. Lukácstól tudjuk, hogy amikor egyszer Jézus bement a názáreti zsinagógába, azt kérte, hogy — minden felnőtt férfi jogának megfelelően — Ő is olvashasson nyilvánosan a Szent írásokból. A kezébe adott tekercsről ő pontosan Ézsaiás 61. fejezetének első verseit olvasta föl. Ám a felolvasás balul ütött ki, mert feldühödött hallgatói a közeli hegyszakadékba szerették volna letaszítani. Mi történt? Valószínűleg két kijelentése miatt háborogtak a hallgatók. Jézus ui. nemcsak felolvasta a prófétai szavakat, de ki is jelentette, hogy az Ő személyében és munkájában ezek a megjövendölt dolgok már be is teljesedtek. A másik, amin megütköztek a zsinagóga-látogatók, az Jézus kifejezett állítása volt, hogy lám, az Isten nem köti magát emberi feltételeinkhez, mint származáshoz, előkelőkhöz, vagy bizonyos néphez való tartozáshoz, stb. — hanem kegyelmét éppen a szegényeknek hirdetted. Ök vannak legjobban rászorulva az Ő kegyelmére. Ehhez nem voltak hozzászokva a hallgatók, sőt azt hitték, hogy Ábrahámtól való származásuk már minden gondot levett a vállukról, s nekik az örök életet biztosította. Ám nemcsak az a fontos számunkra, hogy az Úr Jézus a prófétától mit idézett, hanem az is, hogy mit hagyott ki a szavaiból. Ézsaiásnál ez áll: "... hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját." Ennek második felét azonban nem idézi Jézus. Az Ő hozzánk-jövetele — lásd a karácsonyi emberrélételt! — az egész világ üdvösségét, Isten ránk kiárasztott kegyelmét hozta. Ez a vigasztaló prófétai üzenet lényege, s nem valami megtorló Isten bosszújával való fenyegetés! Jézus Isten Lelkének teljességével jött (János 3:34), áldásul és megtartásul. Dehogy is akart volna Isten valamiféle bosszúállásának követe lenni! Isten ezt a Felkentet azért adta nekünk, hogy vigasztaljon, segítsen, erősítsen, bátorítson. Ezt a tisztet vállalta föl a mi Urunk Jézus Krisztus. S mi ma is köszönjük az ismeretlen prófétának így megismert üzenetét, amelyet már ötszáz évvel az Úr eljövetele előtt meghirdetett. D. Gémes István ev. lelkész (Stuttgart) A világméretű bibliaterjesztés érdekében a német bibliatársaság új akciót indított. Legutóbbi jelentésükben arról adtak hírt, hogy a középázsiai államokban a Szentírás terjesztése súlyos akadályokba ütközik. Üzbegisztánban és Kazahsztánban a könyvkereskedésekben nem kapható Szentírás. Az iskolákban tilos a terjesztése és vallásoktatás sincs, állítja az üzbegisztáni bibliatársaság vezetője. Állami regisztráció nélkül Kazahsz-BIBLIATERJESZTÉS tánban nem lehet semmiféle vallási irodalmat terjeszteni, importálni, vagy kinyomtatni. A vallásgyakorlás nyilvános helyeken tilos. Az egész országban mindössze három keresztyén könyvkereskedés működik. Akik a Szentírás iránt érdeklődnek, csak a bibliatársaság útján jutnak hozzá. A német egyházak adománygyűjtési akciót kezdeményeztek a Kazahsztán, Kirgisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, és Üzbegisztán területén élő keresztyének javára. így akarják az érdeklődőkhöz eljuttatni a gyermekkönyveket, gyermekbibliákat, és általában a Szentírással kapcsolatos iratokat, e.é. ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPLÉST KÍVÁNUNK MINDEN OLVASÓNKNAK! Szerkesztőség és az AMEK tisztikara
