Erős Vár, 2011 (81. évfolyam, 1-6. szám)

2011-04-01 / 2. szám

81. ÉVFOLYAM_________________________2011 ÁPRILIS__________________________________2. SZÁM

AZ ÖNMAGÁT AJÁNDÉKOZÓ ISTEN

Olvasd: János 19:30.

Az ecetbe mártott szivacsot talán kötelességből, talán szánalomból nyúj tóttá Jézus felé a római katona. A savanyú ital néhány cseppje csak percekig enyhíthette volna a kínzó szomjúságot, melyet a halálraítéltek éreztek az iszonyú kimerültség miatt. Jézus esetében már csak annyit segített, hogy ki tudta mondani a legutolsó szót: "Elvégeztetett!"

Más szóval befejeződött. Természetesen Jézus Krisztus szenvedése is. Vége a korbácsütéseknek, nem fájnak többé a szögek ütötte sebek, egyre erőtlenebb karjaival sem kell többé felhúznia fáradt testét egy szippantásnyi levegőért. Befejeződött a mesteri módon késleltetett kínhalál, a lassított kivégzés, a városszéli látványosság. Nem hangzik többé az ördög sugallta utolsó kísértés megdöbbentő szövege sem: "Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, akkor hiszünk benned!"

Ám nem fáj többé Jézusnak a lelki szenvedés sem, az, hogy saját népe szolgáltatta ki az elnyomó hatalommnak, hogy tanítványai nem értik, mi történik vele, pedig háromszor is elmondta: kereszten fog szenvedni, meghalni, de a harmadik napon feltámad. Ha értenék, ha értették volna, itt lennének a kereszt alatt! Csak néhány kezét tördelő, sírdogáló asszony van itt, s egyetlen tanítvány, János.

Pedig csak az juthat el húsvét öröméhez, aki elkísérte Őt a Golgotára is. Csak az tudja megtalálni élő Jézusunk lábnyomát ebben a világban, aki önmagát vádolva járja végig a "fájdalmak útját", hogy azután nevében cselekedjék jót mindenkivel.

Elvégeztetett! Befejeződött ezzel együtt földi küldetése is. Amit vállalt, teljesítette: "...dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel..., megalázta

magát és engedelmessé lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig..." (Filippi 2:7-8). Ha valamilyen előre nem várt drámai fordulattal mennyei angyalseregek közreműködésével az Isten beavatkozott volna a golgotái eseményekbe, s kiszabadította volna Jézust, ezt az isteni diadalt régen betemette volna az idők pora.

Akkor százak és ezrek könyörögtek volna kegyelemért, rimánkodtak volna puszta életükért, de ebből az egyszeri eseményből nem származott volna sem életre szóló erőforrás, sem örök életre szóló isteni meghívás. Nem is beszélve a későbbi korokban élőkről, számukra a nagypénteki esemény a történelem egyre szürkülő felejthető emléke lenne csupán. így viszont, nekünk ma élő embereknek a hirdetett igén keresztül lehetőségünk van a szolgai formára megalázkodott Úrral találkoznunk. Látjuk a halálba taszított Isten Fiát, s ott a mélységek mélységében feltárul előttünk az önmagát ajándékozó Isten nagysága.

A Golgotán kiszenvedett Jézus életével és halálával az Istent és az Ő akaratát képviselte az emberek között. Azóta senki nem mondhatja: "én nem tudom, kicsoda s mit akar az Isten", — mert mindent, amit tudnunk kell az Atyáról, Ő elmondta és meghirdette. Nemcsak a mezők liliomaival és az ég madaraival törődő Isten gondviseléséről tett bizonyságot, de felkarolta és magához gyűjtötte a kicsinyeket, a megvetett bűnösöket, kitágította Isten szeretetét minden emberre. A kereszten pedig nyilvánvalóvá vált, hogy Ő, akiben a pogány százados felismerte az Isten Fiát, értünk halt meg. Az Isten maga hozta meg üdvösségünkért a felülmúlhatatlan és megfizethetetlen áldozatot.

Tulajdonképpen ezt megmagyaráznunk sem lehet, indoklása is "csupán" ennyi: ennyire szerette, így szerette ezt a világot, egyszülött Fiát adta érte!

"Elvégeztetett!" Befejeződött megváltói műve. Ezért Jézus utolsó szava "nem a legyőzött végső sóhaja, hanem a győztes diadalkiáltása!" (Stalker) A golgotái kereszt nem vereség, hanem Jézus győzelmének színtere. Igen, Jézus győzött! Legyőzte a kísértést, a csőcselék csúfolódása ellenére fenn maradt a kereszten. Legyőzte a kínzásokkal dúsított haláltól való félelmét, s így magárahagyatotttsága ellenére bizalommal tette le életét az Atya kezébe. Tudván tudta, hogy harmadnapon feltámasztja Őt, s maga mellé ülteti, visszaadja dicsőségét. Győzött a bűn felett, a kereszthalál után Isten a háta mögé veti bűneinket, s Jézusért minden bűnbánónak naponta minden bűnt bőséggel megbocsát.

Tanuljunk meg feltekinteni a kereszt győztes Krisztusára. A véres, durva kereszt királyi trón, a töviskoszorú az Élet fejedelmének koronája. S vegyük észre: a halál előtt megtért latorral, a kereszt alatt siránkozó asszonyokkal, a temetés idejére bátorságot nyert tanítványokkal már ott gyarapodott Jézus gyülekezete. Ennek az üdvösségbe készülő gyülekezetnek tagjai vagyunk! Vegyünk hát erőt Jézus győzelméből, "a diadalmas szent keresztből"! Igenis győzhet Jézus erejével a benne bízó, ha kísértés környékezi. Tudnunk kell, hogy a személyes gonosz már nem veretlen, alkalmanként mi is ellene mondhatunk neki és minden gonoszságának! Győzhet Jézus tanítványa önmaga felett is. A Tőle kapott bűnbocsánat erejéből táplálkozva önzését felcserélheti önzetlen, áldozatos szolgálatra. Bizodalmas hite győzhet a halálfélelem felett. A halál — jóllehet elszakít szeretteinktől, s a földi élet [>]