Erős Vár, 2011 (81. évfolyam, 1-6. szám)
2011-12-01 / 6. szám
81. évfolyam ERŐS VÁR 3. oldal MIT KEZDJÜNK A PRÓFÉTÁKKAL? 2. JÓÉL Bibliánkban a kis próféták könyvei között igen szerényen húzódik meg a Jóéi prófétáé. Négy rövid fejezetből áll és igen nehéz összefoglalni a mondanivalóját. Főleg a könyvecske első felére szép, emelkedett nyelv jellemző. Ilyen szakaszt olvasunk pl. a második fejezetben: "Térjetek hozzám (ti. az Úrhoz) teljes szívből, böjttel, sírással, kesergéssel. És a szíveteket, ne a ruhátokat szaggassátok meg, úgy térjetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert könyörülő és irgalmas ő, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű és bánkódik a gonosz miatt.." (2:12-23) Ki lehetett ez a szépen író próféta? Személyéről csak azt tudjuk, hogy Jóéi volt a neve, az édesapjáé pedig Petuél (1:1). Könyvecskéje egyes mozzanatai alapján valószínűnek kell tartanunk, hogy a jeruzsálemi templomban teljesíthetett szolgálatot. A templom sok munkatársa, dolgozója között próféták is voltak. Ök nem az Istentiszteleteket vezették, áldozatokat sem mutattak be. Az a papok feladata volt. Egészen biztosan előimádkozók voltak bizonyos templomi összejöveteleken. Azonfelül amolyan lelkigondozó-lelkipásztori szerepet tölthettek be a gyülekezetben. Fontos feladatuk volt, amire nyilván ki is képezték őket. Az is valószínű, hogy mindennapjaik egy-egy fontosabb vagy súlyosabb, természeti vagy politikai eseményéhez Isten szavát, magyarázatát közölték, tanítottak, ígéretet közvetítettek, vigasztalták a népet. Ilyen természeti katasztrófa lehetett a könyvben említett sáskajárás, amely mindent tönkretett és éhínséget idézett elő az országban. Jóéi azt az utasítást kapja Istentől, hogy vigasztaljon ígéretével: "Kipótolom nektek az esztendőket, amelyeket tönkretett a szöcske, a cserebogár, a hernyó és a sáska... esztek bőven és megelégesztek..." (2:25) Amikor pedig a nép nagy veszélyben van, akkor biztató hangon hirdeti: "Ne félj, te föld! Örülj és vigadj, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr." (2:21) Ezt pedig azért hirdeti meg, mert meg van győződve afelől, hogy Isten nem hagyta el az Ó népét. Ha ebben hisz a nép, akkor soha nem kell pikodnia (2:27). Ezért tekint Jóéi reménységgel az Úr közeledő napjára, mert azon Isten csodálatos meglepetéssel szolgál. Szendéikét fogja kiönteni (3:1-5). Ezért érdemes bűnbánattal várni az Úr napját és nem a világ végét, amely Isten ígéretei beteljesülését hozza majd el az Ő népének. Legnagyobb meglepetésünkre pontosan ezt a kisprófétát idézte Péter az első pünkösdkor, amikor a Szentlélek a tanítványokra szállt és valósággal mámorossá tette őket. A körülállók elkezdtek nevetni és gúnyolódni a nem várt látványon. Pedig csak az következett be, amit Jóéi prófétának már rég megígért az Isten, - mondja Péter. Amit Isten olyan sokszor ígért, az lám, most bekövetkezett. Mert Isten Lelke nélkül igen silány mindaz, amit mi teszünk az egyházban, de a világban is. Legyen neki hála azért, ha elsekélyesedett, elposványosodott vizeinket ellátja oxigénnel, új fuvallattal, fölráz bennünket és legyőzi a jövőtől való félelmeinket. Ki más újíthatná meg az egyházat, de a világot is, ha nem az Isten Lelke, akit annyira nélkülözünk, lépten-nyomon? Szabad-e hinnünk a pünkösdi lélekáramlás megújító erejében ma is? Még ha Jóéit nagyon ósdinak is tartjuk, Péter ráhivatkozását pedig rangon alulinak véljük, akkor is gondolhatunk Jézus - teljesen a jóéli próféciának megfelelően elmondott - ígéretére: "Amikor eljön az Igazságnak az a Lelke, elvezérel benneteket minden igazságra". (János 16: 13.) Hogy miért nem idézett Péter valaki más, hatásosabb prófétától, azt nem tudjuk ma már megállapítani. Jézus, amikor azt mondta, hogy rajta az Úr Lelke van, aki elküldte, hogy meghirdesse az Úr kedves esztendejét, önmagát annak a Léleknek az erejében érezte, akit Ézsaiás ígért meg (Lukács 4:18-19). Akár az egyik, akár a másik próféta Isten csodálatos ajándékáról beszél, akiért érdemes nagyon gyakran imádkozni: "Jövel, Szentlélek Úristen!" Jóéi mindenekelőtt a sáskajárás kárvallottjainak veszteség-pótlását hirdette - éppen azáltal, hogy Isten valami teljesen újat teremt ebben a világban. De azt is megjövendölte, hogy a Lélek nem tesz különbséget közöttünk, hanem összekapcsol - mindenféle különbség, sőt ellentét ellenére is. Jézus ezt mondta Nikodémusznak: "A Lélek fúj, ahová akar." így tapasztalták meg már milliók, még akkor is, ha világuk nem nagyon kedvezett a lélekáramlásnak. Ki lendítette volna ki mozdulatlanságából a keresztyénséget, ha Isten Szent Lelke nem veszi birtokába Augustinust, Luthert, Kálvint, vagy további áldott tanítók egész sorát el a mai napig!? Mai egyházainknak tulajdonképpen szégyenkezniük kellene a kishitűségük miatt, amellyel a világ és saját jövöjükre gondolnak. Péter azzal fejezte be a Jóél-idézetet: "Aki az Úr nevét segítségül hívja, az megtartatik." Ebben az Úrban érdemes reménykedni, de még a reménységet sem magunkból kell kieröltetnünk. Mert az is Isten Lelke ajándéka. Erre hívja fel ma is kételkedők és kishitüek figyelmét Jóéi, a kis próféta. j-j ££mes istván ev. lelkész (Stuttgart) Imádkozzunk! Könyörülő Istenünk! Ébreszd fel szívünket, hogy örömmel készüljünk egyszülött Fiad jövetelére, és megújult lélekkel szolgáljunk Neked Óáltala, Aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mind örökkönörökké. Ámen.
