Erős Vár, 2011 (81. évfolyam, 1-6. szám)

2011-02-01 / 1. szám

81. évfolyam 3. oldal JÉZUS BEMUTATKOZIK: “ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG, ÉS AZ ÉLET” ERŐS VÁR___________________________ Az új évtized elejére nem is tudnék jobb és találóbb bibliai igét ajánlani, mint Jézusnak ezt a hármas tagolású mondatát. Mert hiszen egészen bizo­nyos, hogy ez az új év is az útkeresés jegyében fog lezajlani, hogy ebben az új évben sem jövünk ki vala­milyen formában megfogalmazott igazság nélkül, és megtagadnánk em­bervoltunkat, ha nem űzne bennün­ket valami egészséges életvágy, sőt az élet kimondott igenlése és szeretete. Mit kínál hát fel Jézus ezzel az ön­maga-bemutatkozásával? Úgy gondolom, hogy hármas ajánlatát hármas követeléssel kapcsolja össze. Hogy ez mit jelent, azt szeretném rö­viden összefoglalni. 1. Talán Jézus legmeredekebb köve­telése az, hogy "menjetek be a szoros kapun... mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amelyik az életre visz..." (Máté 7:13-14). Hogy itt ha­tározott követelésről van szó, azt, ugye, nem kell külön hangsúlyoz­nom. Ezzel Jézus megtilt mindenféle álmodozást, amely valahol egy el­lenőrizhetetlen szférában képzeli el a keresztyénséget. Jézus határozott bemenetelre biztat. S hogy a kapu, a­­melyen át lehet az életre, az Isten országába bejutni, szűk, az még kü­lön nyomatékot ad Jézus szavainak. De talán azt se hagyjuk említetle­­nül, ahogy Lukács jegyezte fel ezeket a mondatokat. Nála így hangzanak: "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom néktek, sokan igyekeznek bemenni és nem mehetnek" (Lukács 13: 24). Kár lenne ezeket a szavakat le­tompítani. Állapodjunk meg abban, hogy Jézus követeli, az álmodozás helyett, az aktív indulást és önma­gunk kényszerítését, ahogy azt az eredeti szöveg mondja. Ám Jézus soha olyat nem követel övéitől, amit ők tőle már meg ne kaptak volna. Ezért azt az utat, amelyet meg kell tenni a szűk kapuig, felajánlja ne­künk: "én vagyok az út..." Ezzel kijelenti, hogy hajlandó elvezetni bennünket a célig - ahogy a jó út ezt különben is megteszi. Másrészt ezzel beszűkíti a válogatás lehetőségét: "senki sem juthat az Atyához, csak rajtam keresztül...". A mai, áttekint­hetetlenné vált "lehetőségek piacán" jó emlékeztetni magunkat és máso­kat is erre. Nem nyugati luxusvallás, sem átláthatatlan keleti misztikák - vagy éppen a kettő keveréke - mu­tatja az igaz utat, hanem az, aki maga az Atyához vezető út: Jézus Krisztus. 2. Hogy ez a kijelentés ne mozogjon csupán valami eszmei-elméleti sí­kon, arról gondoskodik Jézus máso­dik követelése, ill. ajánlata. Amikor ui. azt mondja, hogy Ő az igazság, akkor tulajdonképpen mindent el kell felednünk, ami az "igazság" szóhoz a mi jogi gondolkodásunk­ban tapad. A megfelelő szót úgy kel­lene inkább lefordítani, hogy az, ami érvényes és tartást adhat. Jézus tehát azt tartja szem előtt, ami tartást ad­hat az életnek. Ez az életvitelünkre nézve azt je­lenti, hogy abban nem lehet helye ü­­res szerepjátszásnak, alakoskodás­nak és képmutatóskodásnak. S ha el­gondoljuk, hogy mindezek mennyi­re összenőttek egész lényünkkel, ak­kor bizony nagyon megütközhetünk ezen a lényeges követelésen. Alakos­kodásunkkal, szerepek játszásával megtéveszthetünk sokakat, de nem az Ürat. Amikor Ő azokról is respek­­tussal beszélt, akikre "keveset bíz­tak", akkor egyúttal meg is nyugtat bennünket: senkinek nem kell félnie kevés tehetsége, kicsi lehetőségei, e­­rőtlensége, gyengesége ellenére sem. Ha úgy adom azt, amit adok, te­szem, amit teszek, hogy az távlatot, értelmet, tartást ad életeknek, akkor azt pontosan az O szellemében te­szem. Aki lehajolt a kicsikhez, anél­kül, hogy megjátszotta volna az erő­set, aki úgy szólt, hogy abból a hatalom kiáradását érezték a hall­gatók, s akihez azzal a bizalommal fordulhattak segítségre szorulók, hogy azt kapják meg tőle bizonyo­san, amire a legnagyobb szükségük van, - ennek a könyörülő Jézusnak a ránk pazarolt ajándékaiból, hűségé­ből, és bizalomra méltó voltából élünk a harmadik évezredben is. 3. De talán legnehezebb Jézus önma­ga-bemutatásának harmadik szelete. Ázt mondja, hogy Ö az élet. Azt gondolom mégis, hogy kettős vá­laszt adhatunk erre. Áz egyik az, hogy Jézus az élet fogalmában fog­lalja össze mindazt, amit az útról és az igazságról az előzőkben elmond­tunk. Hiszen tanítványait arra az útra biztatja, amelyen csak tartást kapva lehet járni, s ennek az útnak a végén nyitja rá a keskeny kaput Is­ten csodálatos, mert örökké tartó vi­lágára, amelyben a bejutott örök kö­zösségben élhet az Istennel. Talán együttérezhetünk azokkal, akik ilyen kilátás nélkül nem sok értelmét lát­ják bonyolulttá lett világunknak. Va­lóban kell ez a távlat, nehogy elcsüg­gedjünk, megijedjünk és jóvátehetet­len lépésekre ragadtassuk magunkat. Bizonyos az, hogy a Krisztussal já­rás és a másnak tartást, értelmet a­­dás már ebben a világunkban is az­zal ajándékozhat meg, amit egyedül és igazán érdemes életnek nevezni. Hát nem Ő maga mondta azt is, hogy azért jött, hogy életünk legyen és abbanbövölködjünk?... [III. rész.] Gémes István ev. lelkész (Stuttgart) JÉZUS DICSÉRETE Ha Jézus Krisztus jár velünk. Ő a mi utunk, életünk, Bár évre évek tűnnek el, A szívünk hálát énekel. Kegyelme hordoz szüntelen, Nem gyötör gond és félelem, És minden percnek célja van, Ha Őt szolgáljuk boldogan. Keresztje győztes, szent jelünk; Az élő Jézus jár velünk.. Ő áld meg percet, éveket, Önéki mondunk éneket. Dicsérünk Téged, Jézusunk, Nevedben bátran indulunk, Követjük lábad szent nyomát,. És minden évünk Téged áld. eé m

Next

/
Thumbnails
Contents