Erős Vár, 2011 (81. évfolyam, 1-6. szám)
2011-04-01 / 2. szám
JÉZUS BEMUTATKOZIK: "ÉN VAGYOK A JÓ PÁSZTOR. A JÓ PÁSZTOR ÉLETÉT ADJA A JUHOKÉRT." 81. évfolyam__________________________ERŐS VÁR______________________________3. oldal Azt mondta egyszer valaki, hogy azóta nem teszi be a lábát a templomba, amióta a lelkész őt birkához hasonlította. Ezt ö annyira megalázónak érezte, hogy levonta a következményeket. Ha a papok azt szeretnék, hogy hallgatag, tiltakozni nem akaró, mindent lenyelő híveik legyenek, akkor ő inkább visszavonul. Csak hosszas beszélgetés után jöttem rá arra, hogy a szóban forgó lelkész arról az egyik legszebb képről beszélt, amelyben Jézus önmagát a jó pásztornak nevezte. A kép mostoha időkben keletkezett. Olyan világban, amely nem ismerte a biztonság és védettség fogalmát. Nyers erő és hatalom volt a divat és mindennek ennek kellett alárendelnie magát. A közösségnek csak úgy, mint az egyénnek. Nem csoda, ha a bizonytalanságban és kiszolgáltatottságban élő emberek, de egész népek és nemzetek is, a félelemtől űzve, szívesen hallgattak arra, aki pásztorként kínálta magát. Voltak tanítók, akik tudásukkal akarták az emberek védelmi igényét kielégíteni. Vallások isteneket állítottak az emberek elé, akiknek a legnagyobb gondját az emberek védettség utáni sóhajtozása jelentette. Sőt még keménykezü, ellentmondást nem tűrő királyok szíve is meglágyult itt-ott és szívesen nevezték magukat alattvalóik jó pásztorának. ♦ Nem hiszem azonban, hogy a védettségre, babusgatásra, meghitt baráti körre, megértésre annyira éhes ember igényei ma mások lennének. Akárhogy is nézzük, olyan társadalmakat építettünk fel, amelyekben igen nagy nehézségekbe ütközik az ilyen igények kielégítése. Másként hogyan is lehetne megmagyaráznunk azt a sok pótlékot, amit piacra dobnak, hogy azzal próbáljuk meg vágyaink, igényeink csillapítását? Mivel magyarázhatjuk azt, hogy a kereskedelmi propaganda legkedvesebb szavai a puhaságra, a finomságra, a lágyságra, az intimitásra, a kielégítésre, az álmok beteljesedésére vonatkoznak? Nos, elsősorban ezért kell Jézus mondatát komolyan vennünk, mert nem rejtjük véka alá mai elvárásainkat. Mindegyikőnk igénye a védettség, a félelem-nélküliség, a meghitt megértés, annak tudata, hogy szeretnek, elfogadnak, megértenek, nem akarják a káromat és vesztemet. Mert mi is mostoha időket élünk. Egész nemzedékek nőnek fel ma intézetekben, amelyek ilyen természetű álmaikat és vágyaikat meg sem fogalmazták, beteljesedésüket soha nem is tapasztalták. Mi is ismerünk szirén hangokat, amelyek mindent megigémek, de azokat meg nem tartják. Közülünk is sokan rávetik magukat a művi, a nem természetes, sőt természetellenes pótlékokra, mert a belsőből feltörő igényeket valahogy csillapítani kell. ♦ Azért is érdemes Jézus szavát komolyan vennünk, mert úgy kínálkozik, mint a békesség fejedelme. Róla igen sok valótlant mondtak már, félre is értették és magyarázták. Egyet azonban nem lehet letagadni: azt, hogy ez az ember valóban elmondhatta magáról, hogy ő "szelíd és alázatos szívű" (Máté 11:29), akinél nyugalmat találhatunk. Mert védettséget, meghittséget, biztonságérzést nem feltétlenül a hatalmas, az erős tud nyújtani. Még az sem biztos, hogy szeretetet és megértést attól várhatunk, aki az emberi logika minden szabálya szerint szerető és megértő kellene legyen. Biztonságban, védelem alatt, melegséget érezve ott élhetünk igazán, ahol nem művi automatizmussal akarják igényeinket kielégíteni, hanem ahol szelíd és alázatos szív vár a befogadásunkra. Nem hivalkodva, nem lármázva, nem kürtöltetve maga előtt, tolakodás nélkül. Hanem úgy, hogy ott van, rendelkezésre áll, bármikor lehívható. Baj, ha házastársaknak egyfolytában verbálisán kell bizonygatniuk egymás iránti szeretetüket. De még nagyobb baj, ha az egyik vagy másik már nem számolhat a párja egyszerű jelenlétével és rendelkezésére állásával. Azonnal hiányérzet támad, ami félelmet, gyanakvást, félreértéseket válthat ki. Jézus ma is - hogy mondta ezt? - nyája rendelkezésére áll. Nem tolakszik, nem fontoskodik. De ha igényem van mindarra, ami az életemet jobbá, szebbé, meghittebbé, biztosabbá teszi, csak Neki kell szólnom, Hozzá fordulhatok. ♦ Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Jézus mondatának második feléhez hiába keresünk párhuzamokat az emberiség emlékezetében: "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért." (János 10:11.) Ilyet csak Jézustól ismerünk. A soksok pásztor között, akik sorából messze kimagaslik ő, csak ő vállalta a legnagyobb áldozatot is, amit ember meghozhat: életét adta a rábízottakért. Ezért olyan szavahihető és bizalomra méltó ő. Ezt Isten, az Ő feltámasztásával, bőségesen bebizonyította. Kár lenne felajánlott szolgálatával nem élnünk! D. Gémes István ev. lelkész (Stuttgart) A 23. ZSOLTÁR Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom örök időkön át. Dicsőség az Atyának és a Fiúnak, és a Szentiéleknek, miképpen volt kezdetben, most, és mindörőkkőn örökké. Ámen.
