Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-12-01 / 6. szám
80. évfolyam ERŐS VÁR 3. oldal JÉZUS BEMUTATKOZIK: “ÉN VAGYOK Sötét hetek és hónapok korszakát éljük most. Bármennyire is szeretem az adventi és a karácsony körüli időket, mégis zavar, hogy sötét van, ha kelek, és mielőtt lefeküdnék, már régen újra sötétség borít be mindent. Gyújtsd meg már azt a másik lámpát is, mondjuk egymásnak és egyszerre rájövünk, hogy mesterséges fénnyel elűzhetjük a sötétséget. Elképzelhetetlen teljesímétnyü áramforrások ontják a művi fényt és tulajdonképpen képesek vagyunk csaknem teljesen kiszorítani a sötétséget. Micsoda boldog korba születtünk bele, hiszen bőviben vagyunk a fénynek! Senkinek nem kell sötétben ülnie, mint gyerekkoromban még, amikor a megengedett petróleummenynyiséget már elégettük a lámpában s bizony mély sötétség borult a szobánkra. A fénybőségnek persze következményei is vannak az életünkre nézve. Néhányat szeretnék megemlíteni. 1. Ha ez a mi korunk annyira fényáradatban úszik, akkor nem időszerű már Jézusnak ez a mondata: "Én vagyok a világ fénye". Nem vitatkozunk Vele, nem támadjuk Őt ezért, de mi, felvilágosultak ugyebár, tudjuk, hogy fölösleges ez az ajánlata, mert jól megvagyunk Nélküle is. Önértékelö kijelentése fölött eljárt kissé az idő, mondjuk. Csak ne érkeznének hírek a világ nagyon sok részéről, hogy a fényben úszó városok peremén új telepek létesülnek, amelyekbe nem jut el fény. Ismerünk városokat, amelyek fényárnyékos szélem százezrek élnek a legteljesebb sötétségben. Egyszóval valahogy csalóka a nagy fénytermelésünk, vagy legalábbis rossz az elosztása. Egyesek fényben fürödnek, de egyre többen vannak, akik nem engedhetik meg maguknak ezt a "luxust". Vájjon, amikor Jézus előszeretettel a vakok szemeit nyitogatta, nem állt-e éppen azok pártjára, akik most nem részesülnek a mesterséges fény áldásaiban? 2. Ha olyan bőségében vagyunk a fénynek, akkor Jézus szavaiban nyilván nagyobb mélységeket kell keresnünk. Rájövünk, hogy az éjszaka fizikai sötétségéhez hasonló sötétség bennünk is elterpeszkedhet. És itt nem csak arra kell gondolnunk, hogy valakinek elborul az elméje és áthatolhatatlan sötétség szállja meg. Lehet a gyászt, fájdalmat, elhagyatottságot és kilátástalanságot is, mint valami ránkzúduló sötétséget átélni. Gyermekük hirtelen elvesztését élik meg így szülők, a válást az elhagyott házastárs, a háború okozta kilátástalanságot a menekült, az élet értelmetlen voltát a terrornak kiszolgáltatott megkínzott. A megdöbbentő ebben az, hogy akire rázúdul így a sötétség, az előbb-utóbb szinte azonosulni kényszerül vele. Nem ő jár csupán sötétségben, hanem maga is azzá lesz. így nevezhette gyülekezetét az egyik apostoli író: "Régen sötétség voltatok" (Efezus 5:8). Amikor Isten a karácsonyi evangéliumát hirdetteti, éppen ilyen sötétséggé vált életsorsokba akar bevilágítani. A sötétség határtalanságát és mindent elfedő fátylát megtörni, illetve fellebbenteni. Az az evangélium, hogy a gyászban, reménytelenségben, elhagyatottságban fényt gyújt Jézus Krisztus. Lehet, hogy a sötétség nem oszlik el végérvényesen, de a fényrejutás lehetőségének reménysége már lényegesen enyhítheti a szenvedő sorsát. Csoda-e, ha megszületésekor is ismételten idézték a régi prófétai szavakat: "A nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott és akik a halál völgyében és árnyékában voltak, azoknak fény támadt" (Ézsaiás 9:1-2). Amikor Ő megkérdezett valakit, hogy akar-e meggyógyulni, akkor ezt úgy is kifejezhetnénk, hogy akar-e kiutat a sötétségből a világosságra. 3. Végül külön kell figyelnünk Jézus mondata folytatására. így hangzik a teljes m ondat: "Én vagyok a világ fénye. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet fénye" (János 8:12). Egy kis történet megmutatja, hogy hogyan értendők ezek a szavak. Anya és fia mennek el a nagy templom mellett. Felnéz a fiú és azt mondja: De piszkosak ezek az ablakok! Anyja nem felel, de kézenfogja és bevezeti a templomba. Az ablakokon beáradó napfény egyszerre sugárözönbe borítja azokat. ... A VILÁG FÉNYÉ” Különösen is világít a mai Szombathely környékén született Szent Márton alakja, és a fiú nem győz ámulni a fény láttán. Másnap azt kérdezi a hitoktató az óránfki tudná nekem megmondani, hogy ki a szent? A fiú rögvest jelentkezik: Szent az az ember, akit átjárt az Isten napja, ezért fényt áraszt szét maga körül! Jézus fényét nem csupán arra kapom, hogy elűzzem vele a sötétséget. Nem csak arra, hogy magam lássak. A Tőle kapott fény bennem és belőlem sokasodni, osztódni kíván. Ezért kell úgy az Ő fényében, hogy mást is részeltetni tudjak benne. Ezért a fény és sötétség nem maradhat meg amolyan szellemes játék a szavakkal. Rámvetette Jézus a fényét, akkor rólam kell tükröződjék az tovább. Mert ha rajtam megtörik, menthetetlenül újra magam is a sötétség vonzókörébe kerülök. Ettől a bénító visszaeséstől mentsen meg Ő, Aki a fény maga. [II. rész.] Gémes István ev. lelkész (Stuttgart) AZ ÉLET NAPJA Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világot — Te vezetsz ki a homályból. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk Feléd. Betöltötted lelkűk vágyát — Több vagy Te, mint ők kívánták. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak Te vagy! Üdvre, jóra Veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl — Viliódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké Téged áldunk. Evangélikus Enekeskönyv 400
