Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-12-01 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 80. ÉVFOLYAM 2010 DECEMBER 6. SZÁM ADVENTI GONDOLATOK Dávid zsoltára: Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban. Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem; gyógyíts meg, Uram, mert reszzketnek tagjaim! Lelkem is csupa reszketés, és Te, Uram, meddig késel? Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy. Mert a halál után nem emlegetnek Téged, ki ad hálát Neked a sírban ? Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet. Szemem meghomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt. Távozzatok tőlem mind, ti gnosztevők, meri meghallotta az ÚR hangos sírásomat! Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR. Megszégyenül és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál és megszégyenül egy pillanat alatt! (6. Zsoltár.) B Advent a várakozás ideje. Isten sokszor rendelkezett úgy mind az egyetemes üdvtörténetben, mind az egyén életében, hogy várni kell. Ez sokszor talán bágyasztó, terhes a számunkra, szeretnénk hamar túl lenni a nehéz időszakokon, de Isten nem véletlenül tartja vissza az idők végét. Célja, hogy mind a világ, mind az egyén megérjen az Ő érkezésére. Előkészít minket a Vele való találkozásra. E Tudjuk, mekkora vágyakozás élt a próféták ténykedése és a Szentlélek munkája nyomán a korabeli zsidóságban, sőt a környező népek körében is. írt az eljövendő új királyról Vergilius, a híres római költő, híradást kaphatott a világ az érkezéséről az egykori Új-Babilónia területén megtalált szippári csillagnaptárból is, mely alapján a napkeleti bölcsek elindultak a Messiás köszöntésére. 0 Most is érezzük, mennyire izzásban, várakozásban van a világ. Sokan talán nem tudják, mire, kire várnak, de mi, keresztyének, bízva az Ige tanításában, Krisztus második eljövetelére készülünk. a Ahogy a Teremtő felkészíti, izzásba hozza a világot a Vele való találkozásra, úgy szeretné gyermekeit is. Nézzük meg példaként Dávid életét! a A zsoltár kezdőhangja a megtört, megalázkodott ember Istenhez kiáltása. Már sok mindenen túl van, sokakban csalódott, legutoljára talán önmagában. Nem lát más kiutat, szorult helyzetében Istenhez folyamodik, életéért könyörög. Közvetlen életveszélyben van, nem a költők romantikus, szirtről a mélybe merengő melankóliájával gondolkodik az elmúlásról. Utolsó reményét, az élet és a halál Urát szólítja, de érzi méltatlanságát Isten jóságára. Megalázza magát, bűnbánatot tart, kifejezi hitét a szeretetből fakadó irgalomban, a meg nem érdemelt kegyelemben, a szabadításban. És azután vár. 0 Elmondta imáját, kiöntötte szívét az Úr előtt, és most vár. Nem menekül, nem próbálkozik a saját ejéből. nem veszi vissza magához a kezdeményezés szerepét. Ezek a legnehezebb órák, a hit igazi próbatételei. Megpróbálják a "legyetek erősek és bátrak" - felszólításra felbuzdult hívőt, megméri mérőónnal, hogy valóban igaz-e vagy csak múló érzések tartották eddig Isten mellett. Látjuk, hogy Dávid állja a próbát. Nem hallgat magasba tornyosuló érzelmeire, az elkeseredés hullámával, minden értelmével, eddigi megtapasztalásaival Urába kapaszkodik. a És jön az Úr! Áttörve eddigi hallgatását, háttérből figyelését, cseleklővé válik. Betölti Szentleikével, a vigasztalás leikével, keserűségét örömmé, bánatát magasztalássá változtatja. Nem olvasunk arról, hogy lazult volna Dávid körül a szorongató gyűrű, hogy ellenségei azonnal eltűntek volna a föld színéről, de benne elkezdődött valami. Közelébe jött újra az Isten, felbátorodott, és életét egy mélyen átélt megtapasztaláson keresztül ismét reménytelinek tudta látni. Ez az Úr célja a várakoztatással, a próbákkal, nem az, hogy megfélemlítsen, elbátortalanítson. a Ő ma is magához akar vonni bennünket! Talán régóta várjuk ezt, éhezünk közelségére, de úgy érezzük késik, talán már nem is jön. De gondoljunk csak a Náhum próféta által közvetített ígéretre: "Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a Hozzá folyamodókra!" a Valljuk meg bűneinket, kérjük újra Őt, jöjjön közelünkbe, érintsen meg szeretetével! Ne engedjünk a minket olyan könnyen megcsaló érzelmi bizonytalanságoknak! Ő állandó, kegyelme soha véget nem ér. Ezzel az örömmel legyen teljes az adventi várakozásunk! Jankó Katalin ev. lelkész (Vancouver)
